Tányérkámat tisztára nyaltam, pazar ünnepi vacsorámból harapásnyi sem maradt. Pihen a színes lámpafüzér, a tacskóléptékkel elérhetetlenül magasan himbálódzó szaloncukrok, habkarikák között tompán ragyognak a törékeny díszek. Lassan szertefoszlik a varázs, elpárolog az áhítat, a tovatűnő csodára csupán a szobát betöltő fenyőillat emlékeztet. Odakint megdermedt a világ, lecsillapodott a dühös förgeteg, noha az ég korábban alaposan megkönnyezte a karácsonyt.
Vigasztalhatatlanul sírtak, zokogtak a fellegek, így esett, hogy fehéret reméltem, vizeset kaptam. Szentestére ütemezett sétámon a fenségesen aláhulló hópelyhek szépséges csipkefüggönye helyett bosszantó szitálás várt. Az apró esőcseppek pajkosan doboltak kabátkámon, a talpam alatt ropogó havas takaró ígéretét a természet kellemetlen locspocsra cserélte. Mancsaim nyomát ragadós sár rögzítette, pocakomat nyirkos fűszálak simogatták... Sajnáltam Jézuskát, amiért ilyen csüggesztő időben járhatott portáról portára.
A kisbolt lehúzta a rolót, autó se zúgott, a kihalt utcát a várakozás csendje uralta. A kerítések fedezékében hallgattak az ugatós házőrzők, a templom tornyában unottan számlálták az éppen esedékes kondításokat a harangok. A főtéren pompásan felöltöztetett tűlevelűek posztoltak, az épületeken villogó dekorációk sora, odébb Mikulás rénszarvasok vontatta szánjának tündöklő utánzata csábított. Falucskánk derűs oldalát mutatta, ám a homályban ott settenkedett a vész.
A távolból varjak panaszos károgását sodorta felém a lengedező szél, szakadozott diskurzusuk morzsái szomorú dolgokról meséltek… A bezárkózás ürességéről, a múltat magányosan idézők fájdalmáról, a szeretteikért aggódók félelméről… Üzenték, más ez az alkalom, mint az eddigiek. Ködbe veszhet az önfeledt öröm, a felhőtlenül vidám nevetés, a gondtalan ölelkezés... Szemem előtt máris gúnyosan kacsintgató árnyak táncoltak, kikacagták morgásomat, kivillanó fogaim nem rettentették a gonoszt.
Ablakunkban kövér gyertya állt, vibráló fénye szétkergette a sötétséget, kijelölte az utat hazáig. A pislogó láng hívogatóan lobogott, sercegve unszolt, ugyan menjek be sebtiben, vessem le átázott göncömet, örüljek az enyéimmel. Nézzem meg bátran, hogy rövid csavargásomat kihasználva mit műveltek birodalmamban az északi vidékekről érkezett zöld sipkás manók, mekkora felfordulást csináltak, mennyi különös furcsasággal szórták tele a lakást.
A mécses kedvesen figyelmeztetett, ámuljak a plafonig nyújtózó fa sudár alakján, gyönyörködjek az ágakat terhelő figurák kavalkádjában. A szikrázó jégcsapok, a pöttyös gombák, a bolyhos báránykák, a szőlőfürtök sokadalmában. Szaglásszam körbe a sarkokat, keressem az ajándékaimat, ássam elő a meglepetéseket. Tépjem miszlikbe a csomagolópapírt, a zsáknyi rágcsa, a plüssök, az utazótáska, a meleg pokróc zacskóját. Rohanjak, szökdécseljek, tömjem degeszre a bendőm a nekem készült finomságokkal.
Teli gyomorral gyorsan elbóbiskoltam a kályha mellett, álomba szenderültem anya karjaiban. A pilláim mögött felsejlő képeken mosolygó arcokat láttam. Nagyanyóét, nagyapóét, Manyi mamáét, Jancsi papáét, messze élő testvéreimét, Maugliét, Muskétásét, Mylordét. Köszöntöttek a barátok, az ismerősök, megelevenedtek a kalandok, a strandolás, a kirándulás... Elégedetten szuszogtam, otthonom biztonságában angyalok vigyáztak rám.
Elszaladt a könnyes karácsony, az ajtón túl kukucskál a hideg leheletű tél. Hajnalban keményre fagyasztotta picinyke kerti tavacskánk tükrét, zúzmarával borította a pókhálókat, ha egyszer erőre kap, megint virágokat rajzolhat a nappali üvegére… Hamarosan itt a szilveszter, vele a pezsgőbontás, a fogadalmak ideje. Mivel addig nem találkozunk, kívánok mindenkinek kifogyhatatlan energiát a vállalások teljesítéséhez, legyűrhetetlen egészséget, tengernyi boldogságot az új esztendőhöz!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
