Meghal egyszer a remény is. Hűségesen pislákoló lángja segélykérőn fellobban, mintha támaszt, kapaszkodót keresne, utoljára ragyogja be a lelket, majd végleg elenyészik. Szertefoszlik, átadja helyét a feneketlen ürességnek, dermedt nyoma tompán feketéllik a társukra hiába várók szomorú tekintetében.…
