Hamarosan megérkezik, az ősi hagyományokhoz híven eljön, hogy vidám színekbe öltöztesse a megszürkült világot. Régi fortélyait leporolta, tarsolyában kipróbált fogások sokasága lapul. Hangulatától függően verőfényben, langyos esőkben fürdeti a földeket, tréfáival feledteti a bút, a bánatot, a szomorúságot, derűt csepegtet a szívekbe, mosolyt varázsol a fáradt arcokra. Nincs már messze, a kertek alatt osonva közeledik a szeszélyes április.
Bolondok napján beköszön, barackot nyom a komolykodók kobakjára, megvicceli az útjába akadókat. Érdemes ilyenkor résen lenni, hisz alkonyatig megtörténhet bármi. Az ártatlan ugratások megbújhatnak bojtos papucsban, tornyosra pakolt tányérban, csapdák leshetnek áldozatukra a konyhában, a mosdóban, otthon vagy a munkahelyen. Az óvatosság indokolt, semmi nem feltétlenül az, aminek látszik. A mókázók fantáziáján múlik az egész.
Csínyek dolgában engem sem kell félteni, véremben a dakszlis csibészkedés. Kölyökkorom óta huncutságokra sarkall a szeretet, fergeteges jókedvemben sebtiben lecsapok a kínálkozó lehetőségekre. Fajtámra jellemző lelkesedéssel mászom ölbe, onnan nyakba, fürgén tekeregve osztom a megállíthatatlan nevetést kiváltó cuppanós puszikat, harciasan birkózom, eljátszom a veszedelmesen vicsorgó harapós fenevadat.
Meglovasítom anya zokniját, apa kesztyűjét… Természetesen szigorúan a pár felét, hogy a maradék használhatatlan legyen... A feltűnést kerülöm, észrevétlenül ravaszkodom, az évszakokat követve ténykedem. Mostanság a sapkákat, sálakat tüntetem el, ám mert kuckóm megtelt, kezdődhet a selejtezés. Visszacsempészem a fölösleget, ezzel kész a meglepetés, okot ad az örömre az elveszett holmik megtalálása.
Árválkodó kiflivég, kályha párkányán gőzölgő kávésbögre… Jaj nektek! Azonmód befalom, az utolsó morzsáig felporszívózom, mohón kilefetyelem az ínycsiklandó finomságokat. Ennyi jár, ha pedig esetleg utóbb kérdőre vonnak, sértődötten pislogok. Dióbarna szemeim fátyolos pillantásával üzenem, méltatlan a gyanúsítás, megalázó a felvetés. Magasba emelt orrom, elutasító testtartásom nyilvánvalóvá teszi, igenis elvárom a bocsánatkérést.
Kiengesztelésemhez elég egyetlen simogatás, aztán jöhetnek az újabb furfangok. Az ágyon heverő számítógép billentyűin áttrappolva mellőzött programokat futtatok, a naplóírásban szerzett tapasztalataimat zavaros körlevelek postázásában kamatoztatom. A rafinált telefonokkal szintén könnyen boldogulok, néhány böködés a törékeny képernyőn, és rögvest ismeretlen emberek hallózására válaszolva vakkantgathatok.
A tévé távirányítójával is tűrhetően bánok, így rengeteget tanulhattam a rajzfilmekből. A mesebeli kutyák trükkjein okulva tökélyre fejlesztettem például a kőpadlón négy lábbal kikaparós rajtolás tudományát. A mutatvány mindig sikeres, a közönség kacagása kíséretében lövök ki, puskagolyóként száguldok keresztül a lakáson. Füleim csápolnak, hátam mögött repülnek a cipők, reszketnek a cserepes virágok, gyűrötten húzza magát össze a vastag szőnyeg.
A tacskók hírhedten kattant rohanását mégis a szabadban a legjobb gyakorolni. Udvarunk kavicsos ösvényein, a rügyező bokrok tövében, a gondosan gereblyézett veteményesben, kicsiny dísztavacskánk partján. Odakint, ahol lassacskán búcsúzik a hűvös március. Távozásával talán vége a télies időnek, a kellemetlen hidegnek. A fagyokat kiebrudalja a tavasz, rövidesen betoppan a bolondos április. Jöttére mától a negyedik hajnalon, kelet felől számítsatok.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
