Fenséges katedrálisát álmélkodva csodáljuk, lakóinak különös kiáltásaira éberen fülelünk. Némán strázsáló első fáihoz pusztán mulatságból leszaladunk, barangolunk kanyargós útjain, csörtetünk sűrű bozótjában, heverészünk árnyas tisztásai puha füvében. Ízlelgetjük ínycsiklandó gyümölcseit, figyelmesen kerüljük leselkedő veszélyeit, Bóval újra meg újra nekivágunk, és mi lelkes dakszlik apránként feltárjuk a kis falunkat, Nadapot körülölelő mesebeli erdő titkait.
A Velencei-hegység lankáit uraló rengetegben otthonosan mozgok, a ravaszul eltünedező keskeny ösvényeket, a félelmetes szirteket, a barátságos ligetecskéket ismerem, akár picinyke mancsomat. A tapasztalatok segítenek, a búcsúzó éjszaka kormos sötétjében felriadva tudom, merre lejtős, hol áthatolhatatlan, milyen furfanggal szimatoljam az óvatos bennszülöttek láthatatlan nyomát. Bárkinek szívesen megsúgom, mikor induljunk kirándulni, hogy ne aszalódjunk hiába a perzselő nyári napsütésben.
A dühöngő kánikulát kacagva kicselezem, a tikkasztó forróságnak jóval korábban kell felkelnie, ha túl akar járni csavaros eszemen. Bosszankodhat, hisz fojtogató meglepetéseivel rendre elkésik, engem bizony már a derengő virradat a szabadban talál. Kezdésnek jöhet az ásítozó cicáktól ellesett homorítós, domborítós, karommeregetős nyújtózkodás, a bemelegítés az udvar álmos csendjében, aztán a gyors reggeli után, uzsgyi… A hajnal borzongató hűvösében apa oldalán elmerülhetünk az izgalmas kalandokban.
Minden attól függ, mire vágyunk éppen. A rövid sétába belefér a szomszédban prüszkölő lovak almát, répát kínálgatós köszöntése, a vörösben játszó időtlen sziklafal tövében megbúvó híres szintezési ősjegy tekintélyes oszlopának felkeresése… Megigéz a távol, a komisz óriások szétdobált parittyakövei nem tartóztathatnak. A tölgyek, fenyők sorai közt kígyózó szelíd kaptató végén rajcsúrozhatunk a Halastói-árok aranyló mezején, az elhagyatottságában a virágok népes seregét befogadó focipálya gazos gyepén.
Térülhetünk, fordulhatunk, a messzeségbe révedve új célt választhatunk. Lustán letáborozhatunk, kényelmesen visszakulloghatunk, vidáman szökdécselve cserkelhetünk, komoly túrára vállalkozhatunk… A városi vendégeket a Köpűs-ér mélységes medre felett terpeszkedő hidacska és a Gyapjaszsák érintésével a sukorói fagylaltoshoz kalauzoljuk, az edzettebbekkel a régi pincék mögött, a fennsíkon elterülő Nagy-Legelőn át a szépséges Bodza-völgy bejáratához trappolunk.
Szomjunkat oltjuk az Angelika-forrás halkan csobogó hűs vizével, kóstolgatjuk a fanyar vackort, a csalitosban a tüskés fekete szedret, a réten a pirosló szamócát kutatjuk. Bekukkantunk a Bárcaházi-barlangba, megostromoljuk a bronzkori földvár leomlott sáncait, fürkésszük a vadászok magasba épült rejtekeit. A Széles-tető fedezékében a Szöszvári-kaszálóig ügetünk, a Kányásnál őzek, szarvasok poros csapásain szaglászunk, a Tacsika-hegy lábánál fáradtan megpihenünk.
Tízóraira madárlátta szendvicset nyammogunk, anya csomagolta jutalomfalatot kunyerálunk, kutyagolás közben megbámuljuk az esők, záporok üdvözlésére kalapot emelő, csábítóan illatozó színes gombákat... Vonalzóval kijelölt, zajosan berregő fűrésszel alakított nyiladékok sokaságát keresztezzük, a száguldó autóknak szánt hepehupás aszfaltcsíkon fürgén átkelünk... Hívogat az ijesztő nevű Farkas-gödör, utolsó akadályként próbára biztat a gondos kezek ácsolta létrával felszerelt, hosszan elnyúló kerítés.
Templomunk sárga tornya utat mutat, hála karcsúságának, a szőlőskertek mellett baktatva el sem téveszthetjük a helyes irányt. Néhány sarok, pár macskaugrás, és sietség nélkül hazaérünk ebédre. Henyélésre ott a délután, esténként pedig tervezgethetem, hogy legközelebb hová menjünk… Kicsinyke erdő a miénk, ám érdekességeinek se szeri, se száma. A lehetőségeket latolgatva most a Pákozdi-ingókövek meglátogatásának ötletével kacérkodom. Bo velem jön, akinek van kedve, elkísérhet.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
