Rejtőzködő népük belakja az erdőt, otthonuk az árnyas rengeteg. Sétáimon kutathatom birodalmukat, fülelhetek lépteik neszére, szimatolva követhetem kanyargós csapásaikat. Kíváncsiságomnak engedve télen-nyáron fürkészem titkaikat, és korán kopogtató hűvösével az ősz sem szegte kedvemet. Behúzódtam a Nadapi Esték rendezvénysorozatának szerdai előadására, ahol apa ölében ücsörögve ismerkedtem a Velencei-hegység vadjaival.
Békés lombrágók, csörtetve barangolók, mesebeli csirkefogók, a figyelem csendjébe burkolódzó teremben varázslatos állatok sokaságának alakja, története elevenedett meg. Alaposan szemügyre vehettem mindegyiküket, így eztán harsány vakkantással üdvözölhetem az utamat keresztezőket. A hajladozó kövér fűben napszállta után settenkedőket, a bozótos mélyén megbúvó dagonyákban henyélőket, a közeledésemkor a bokrok ágas-bogas szövevényének takarásában iszkolókat.
Köztük a fenséges gímszarvast, a fák katedrálisának agancskoronás urát. A környék legnagyobb szabadon élő lakóját, az alkonyi bőgésével szeptemberben falucskánk határában feltűnősködő patást, akit többé nem tévesztek össze senkivel… Emlékezetembe véstem, mennyivel kisebbek nála a lapátszerű fejdíszt viselő pöttyös bundás dámvadak, a réteken, mezőkön legelésző őzek, a bárányokhoz hasonlóan bégető, a gyorsan múló esztendőket tülkeik évgyűrűin számláló muflonok.
Leckéből jutott elég, kotorék létemre ámulva hallgattam például, milyen pompás építész a borz. Hitetlenkedő csodálkozással kísértem remekműveinek érzékletes bemutatását, képzeletben bejártam méterekkel a felszín alatt terpeszkedő vára baljósan sötét termeit. A páratlan tudású mester felmenőitől örökölt, hektárnyi területet elfoglaló toldozott-foldozott erődítményt, a kölyköknek, aggastyánoknak egyaránt kényelmes szállást adó végeláthatatlan labirintust.
Helyben megfogadtam, hogy a csíkos koma izgalmas kalandra csábító veszedelmes birtokát sosem háborgatom, látogatóba inkább az üregi nyúlhoz megyek... Tapsi hapsi méltán büszkélkedhet hatalmas kastélyával, hisz kialakításához temérdek földet megmozgatott, feneketlen gödröket ásott, gyökereket rágott. Munkálkodása nyomán gyakorta megváltozik a táj, terebélyes tölgyek, égbetörő fenyők dőlnek el, a vendégségbe érkezőt gondosan ápolt porta köszönti.
Tiszta udvar, rendes ház? A családostul vonuló vaddisznók a haszontalan hívságokra csak legyintenek. A testes kanok vígan röfögve pancsolnak a sáros pocsolyák zavaros vizében, a kocák az ízletes makkra hajtanak. Mázsaszám fogyasztják a foguk alá való csemegét, felszedik a vackort, kitúrják a gombát, éberen vizslatják a vidéket. Malackáik sipítására azonnal ugranak, önfeláldozóan védelmezik kicsinyeiket, féktelen haragjukban merészen megkergetik az ellenséget.
Kerüli a nyílt kenyértörést a csalitosban lapuló vörös róka, a baromfiólak lompos farkú réme könnyű zsákmányról álmodik. Zsenge lúdnyak, szaftos kakascomb, tengernyi efféle kellene, ám hiába a zajtalan éjszakai sompolygás, a kertekben immár igazi ritkaság a hápogó kacsa, a káráló tyúk. A ravaszdi nosztalgikus reményei hamar szertefoszlanak, miközben a sűrűbe visszatért a konkurencia. A tóparti berekben megjelent a félelmetes hírű aranysakál.
A nádi farkastól nem csupán a cserjék tövében, a gyomok fedezékében fészkelő fácánok, szalonkák rettegnek. A kiváló látású, hallású, szaglású, falkában vadászó toportyánnal bizony én sem szívesen találkoznék... Tacskólelkem becsülete rajta, az elsőtől az utolsó szóig megtartom, amit a Nadapi Esték rendezvényén a Velencei-hegység állatvilágáról tanultam. Vigyázok magamra, és óvatosan bandukolva, szigorúan apa oldalán maradva kirándulok.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
