Kíváncsian kóstolgattam, bátortalanul ízlelgettem, első falatkái után azonnal megértettem a kamrában settenkedő egérkét, a mézesmázos hízelgésével a hiú hollót környékező mesebeli rókát. Megszerzéséért kockáztatnám a csapdák kijátszását, és kiénekelném a fa tetején tollászkodók csőréből is, ám mert pillantásom meglágyítja a szíveket, felesleges ügyeskednem. Cselvetés, udvarlás nélkül megoszthatom Bóval, fiatal társammal kedvencem, az ellenállhatatlan sajt csodáját.
Rajongok izgalmas változataiért, a dakszlik többségéhez hasonlóan már a puszta látványtól összeszalad a nyál a számban. Áhítattal bámulom, nagyokat nyelek, alakjával fikarcnyit sem törődöm… Legyen kerek, akár a felhők mögül kikacsintó telihold, tűnjön háromszögletű szülinapi tortaszeletnek, netán begubózó csigának, én formájától függetlenül szeretem. Mohón gusztálgatom, épp úgy felfalom, mint Gombóc Artúr a szögletes, a gömbölyű, az idei vagy a tavalyi csokoládét.
Tapasztalataim szerények, sokfélét kipróbálnék még… Kezdésnek böködhettem a levében úszó mozzarella ruganyos zacskóját, szimatolhattam a savanykásan illatozó trappistát, a nemespenész borította camembert erőteljes bukéját. A folytatásban boldogan élezném körmömet a parmezán kemény kérgén, kutatnám az ementáli belsejét szabdaló lyukak labirintusát… Világgá vakkantanám, hogy a nyalánkságok gyártója, származása másodlagos, közöttük nem válogatok.
Tálalásuk hálás gondja anyáé, simogató kezéből ajándék gyanánt minden picurka csemegét elfogadok a bőséges reggelihez, nasinak a tányérkámba porciózott kiadós ebéd, a gyors uzsonna mellé. Kutyafuttában kiszúrom az imádott ínyencséget fűszeres vajjal megvadítva, paprikás szalámival megpakolt bagetten kiterítve, majonézes salátában elkeverve, téliesen vastag bundába öltöztetve. Gyakori álcáin átlátok, farkcsóválva leleplezem, örömmel megeszem nyersen, sülve, főve.
Rántva, sajnos, nincs helye az itthoni menümben, és ropogós panírba csomagolva vendégségben, étteremben sem pottyanhat elém. Tiltólistán marad, noha az egészségemért aggódók elismerik, lisztben, tojásban, zsemlemorzsában megforgatva, majd forró olajban megfürdetve kifejezetten finom. Bűne, hogy magában is túlságosan zsíros, ezért köretként hiába kíséri soványka rizs, petrezselymes burgonya, krumplipüré, habzsolása ártana karcsúságomnak.
Más bevált receptúrák szerint feldolgozva talán kevésbé járul hozzá a földig lógó tekintélyes pocak, a hokedli szélességű hát kialakulásához, így szerencsére bőven van miért pitiznem. Vékonyra vágott apró darabkáit szemtelenül elkunyerálhatom apa pazar tízórais szendvicséből, törékeny lapkáit önfeledten téphetem, szaggathatom. Alkalmanként rácsaphatok a reszelékével gazdagon meghintett omlós pogácsák táljára, vidáman lefetyelhetek a hűtőben őrzött tömlősökből.
Kész lennék érte seregnyi komoly engedményre, mégis fájdalmasan ritkán kényeztetnek vele. Feltűnően óvnak tőle, hetente legfeljebb néhányszor kapok belőle, holott lényegesen sűrűbben megküzdenék eltüntetése varázslatos kihívásával. Lelkesedésem leírhatatlan, a tóparti büfék pompás lángosain olvadozva tekergő szálaiért könnyedén beáldoznám a csábítóan gőzölgő hekk rám eső részét, baráti mancsoknak passzolnám az okkal népszerű mustáros hot dog puha csücskét.
A kínálat bizony igazodhatna jobban a kereslethez, konyhánkban rendszeres a sorban állás, a tolongó tülekedés. A díszesre faragott lábú étkezőasztal körül ma este is ketten kerülgetjük egymást Bóval, reménykedve fürkésszük a jövőt. Senkinek szava nem lehet, tacskós fegyelmezettséggel lesünk a magasba, nyugtalanul toporogva várjuk a vacsorát, jutalomnak sajtos kedvenceinket. A kép megszokott, a kérdés csupán annyi, könyörgésünkre ezúttal leesik-e nekünk valami.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
