Mozdulatlanul pihent tornácunk falánál, girbegurba nyelének repedezett vége támaszra lelt az árnyékba burkolódzó sarokban. Ruganyos nyírfaágakból kötött feje álmosan simult a járda kövéhez, kopott vesszői remegtek tolakodó érintéseimtől. Szimatolva ismerkedtem szokatlan illatával, találgattam történetét, míg képzeletemben lassacskán felsejlett a szórakozott boszorkány alakja, aki az éjszaka sötétjében elkeveredve ajtónkban felejtette elmaradhatatlan söprűjét.
A gomolygó reggeli köd fátylán keresztül szinte láttam a bandukoló banyát. Bámultam csúcsos posztókalapja karimája alól kikandikáló félelmetes vasorrát, kócos tincsekben lobogó fehér haját, fürkésztem mély ráncok barázdálta arcából elővillanó szúrós tekintetét. Hallani véltem ócska bocskora talpának csattogását, csapott vállán hanyagul átvetett viseltes köpönyege sejtelmes suhogását, úgy rémlett, a távolból fülembe cseng reszelős kántálása, rekedtes kacagása.
Szívesen visszaadtam volna sokat próbált járgányát, hát lelkesen nyargaltam nyomában a felkelő napocska sugarainak simogatásában fürdő kerten át. Szökellve gázoltam a vastagodó avarban, kerülgettem a sáros pocsolyákat, lépésről lépésre fokozódó izgalommal kutakodtam. Latolgattam, vajon hol ünnepelhettek, és ezúttal miféle különös főzetet kavargathattak ezüstösen csillogó üstjükben a novemberi este hűvösében dideregve gyűlésező vén satrafák.
Elárvult tűzrakónkban réges-rég kihunyt a vörösen izzó parázs, a szélfútta hamu aprócska mancsom rajzolatához hasonlóan megőrizte a korábban itt magasodó hatalmas máglya körül táncolók titkát. Tapintatosan rám bízta, hogy kiderítsem, az összeverődött vidám társaságban mire ittak áldomást, hányszor koccintottak kupáikkal, milyen igézetekkel ágyaztak meg a hamarosan nyugovóra térő szépséges ősznek, tettek kedvére a rövidesen betoppanó zord télnek.
Búval, rontással, fájdalommal biztosan senkit sem szomorítottak, a pénteki holdtöltét mulatozva köszöntő bűbájosok csupa nagyszerű csodát ajándékoztak. Jótéteményeikkel szokás szerint bőkezűen bántak, táplálták a szeretet lángját, gondoskodtak boldogságról, sikerről, egészségről. Követték kacifántos reguláikat, karcsúsodó égi kísérőnk sápadt fényében talán még mindig az ártó szellemeket üldözik, ráolvasásaikkal a betegeket gyógyítják, a szegények vagyonkáját gyarapítják.
A praktikáikhoz elengedhetetlen hozzávalókból már nyáron bespájzoltak, zsákjaikban megférnek az erdők és a mezők mágikus növényei. Szerelemkeltésre ott a bíborpiros kakasmandikó, rovarcsípésre az alulról felfelé nyíló útilapu, köszvényre a fürtös betyárkóró, borogatásra a sárgán virágzó vérontó pimpó. Vigyázzák őseik receptjeit, megvédésükre feleskették híveiket, a cincogó egérkéket, a vidéket kémlelve szüntelenül káráló varjakat, az udvarunkon peckesen sétálgató fekete kandúrt.
Tudományuk rejtelmeibe engem is igazán beavathatnának, rendíthetetlen hűséggel óvnám misztikus rituáléik fortélyait. A kíváncsiskodók csábítgathatnának óriási gőzölgő velős csonttal, ládányi ínycsiklandó jutalomfalattal, seregnyi pompás rágókával, lekenyerezésembe sorra beletörne a bicskájuk. Örökre megtartanám magamnak, hogyan kell láthatatlanná válni, az üveggömbben feltűnő homályos jelenésekre meredve jövendőt mondani, netán szárnyak nélkül repülni.
Szorgos tanítvány lennék, bármit könnyen megtanulnék, az állatok beszédéből órákat adnék. Szemmel bűvölésből akár most rögtön levizsgáznék, ám hiába reménykedem, a való világban a boszorkányok messze elkerülnek. Véletlenül se hagyják nálunk söprűjüket, így ha az ajtónk mellett mégis rábukkanok egyre, legfeljebb apa feledékenységére gyanakodhatok. Vele varázsolhatok, farkammal sepregetve segíthetek eltüntetni az álomba szenderülő fákról földre hulló levelek puha szőnyegét.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
