Fedeles kancsóban pihen a mézes tejecske, a közelgő mesebeli vendégnek kikészített bögre mellett tányérnyi édes keksz kínálja magát. A kályha ajtajának üvege mögött esti táncuk utolsó fordulóit ropják a vidáman ugráló lángocskák, átforrósodott oldalának keskeny párkányáról vastag zoknik függeszkednek. Csendes a ház, mégis izgalmasnak ígérkezik az éjszaka, hisz noha magamnak nem kértem semmit, talán végre megleshetem az ajándékokkal megrakodva settenkedő Mikulást.
Bónak hosszasan magyaráztam, a délutáni szieszta nyugalmas perceiben sutyorogva ecseteltem, kire, mire figyeljen. A decemberi ünnepek varázslatával életében most először találkozó fiatal tacskófiúnak a tőlem telhető legszínesebben festettem le a jóságos Télapó alakját. Leírtam milyennek képzelem hatalmas fehér szakálla puhaságát, tömött szemöldöke alól kivillanó barátságos tekintete csillogását, pocakján feszülő bíbor kabátja, kitérdelt pantallója szabását, bojtos süvegét, feneketlen puttonyát.
Tapasztalatlan társam ámulva hallgatta a csodálatos furcsaságokat. Félrebillentett fejjel fülelt a réges-régi históriára, amelyben Rudolf, a piros orrú rénszarvas vezetésével Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész kipróbált rudlija a gomolygó fellegeket kerülgetve esztendőről esztendőre körbeutazza a világot. Belevágnak a Lappföldről induló túrába, bebarangolnak hegyet-völgyet, elröpítik a gyerekekhez melegszívű gazdájuk csomagokkal megpakolt szánját.
Hitetlenkedve pislogó pajtásom boldog farkcsóválással fogadta a hírt, hogy az észrevétlenül érkező látogatók vasárnap, azaz ma éjjel nálunk is megállnak, parkolónak a bádogcsatorna jeges peremét, rámpának lejtős tetőnk csúszós cserepeit használják. Fagyra, hóra, síkosságra fittyet hányó merészségük megbűvölte, ám gyanakvóan vakkantott, amint rátértem a magasban egyensúlyozó derűs utazó gyakorlott alpinistákat megszégyenítő leereszkedésének meghökkentő történetére.
Hiába érveltem, bizonykodtam, nem tudtam meggyőzni. Szerinte anya aligha a kormos kürtőn alászálló trükkös öregúr kedvéért nyitott kaput a héten a félelmetes külsejű kéményseprőnek, engedte bepiszkolni, rút bakancsnyomokkal elcsúfítani a kényes bambuszpadlót. Ha kizárólag a titkos járatokon belopódzó kalandor prémgalléros ruhájának tisztasága forgott volna kockán, egészen biztosan könnyed legyintéssel lemond a fárasztó takarításról, a fölöttébb zajos porszívózásról.
Mert mossanak csak a tréfás vándorra a szurtos ábrázatú krampuszok, a szorgos manók, neki akadt éppen elég dolga az efféle különcségek nélkül is. Gyűrött papírra körmölt listája tételeit egymás után kipipálva tüsténkedett pirkadattól alkonyatig, várt rá a sietős bevásárlás, a receptbújós sütés-főzés, az ínycsiklandó ebéd tálalása. Teregetett, törölgetett, a vénséges étkezőasztalon elsimította a csinos abrosz ráncait, eltüntette szertelen rohangálásunk, rendetlenkedésünk árulkodó jeleit.
Az unatkozás réme apát sem fenyegette, keze alatt tekeregve hagyta hátra tubusát a viaszos cipőpaszta, serénykedett a foltos krémező rongy, lelkesen cikázott a szúrós szőrű kefe. Fanyar illat terjengett, az ablaknál fegyelmezetten felsorakoztak a ragyogóra suvickolt csizmák… Feketék, barnák, négyen ácsorognak rezzenéstelenül, és én tippelhetek, melyikükben rejtőzik majd ezüstös fóliába göngyölt nyalánkság, finom meglepetés, felbukkannak-e a komiszkodóknak szánt virgácsok valahol.
Míg a lehetőségeket latolgattam, kályhánkban lelohadt a tűz, hamuból vetett ágyában immár békésen szunnyad, nagy ritkán felszikrázik a vöröslő parázs. A sűrűsödő sötétségben a két adventi gyertya vibráló fénye gondoskodik a bensőséges hangulatról, a színpad homályba vész, kezdődhet a lélegzetelállító műsor. Mikulás bármikor keresztülosonhat a szobán, a kérdés csupán az, vajon Bo ütemes szuszogása ezúttal segít ébren maradni, vagy, ahogy máskor, megint gyorsan elragad az álom.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
