Komótosan bandukolt az erdőben kanyargó keskeny ösvény mentén, kékeszölden ragyogó páncélja tükrén megcsillant a lombok szövevényén beszüremlő napfény. Sietség nélkül kerülgette az útját álló köveket, ízelt lábacskáival sorra gyűrte maga alá a göröngyöket. Lassan mászta meg a hegyet, kutatta át a völgyeket, csápjaival az elhaladóknak vidáman integetett. Lelkesen köszöntött minket, szimatoló tacskókat is, míg szusszantunk, a picurka bogár mesés históriájára rácsodálkozhattunk.
Fürge pajtásommal, Bóval pihegve hallgattuk rövidke történetét, tündöklő kosztümben parádézó új barátunk zümmögő előadásából megtudtuk, merre kezdte az életét. Kedvünkért felidézte az első boldog perceket, lefestette a tél dermesztő hidege ellen védelmet nyújtó, a föld elérhetetlen mélyen megbúvó menedéket. Emlegette a szülei által hátrahagyott temérdek eleség rágcsálásával töltött végtelennek tetsző heteket, az üreg magányában a közelgő évszakváltás hírére érzett örömet.
A színpompás tavasz érkezéséről a fentről szorgosan lefúró karcsú gyökerek tudósítottak, a sötétben ők jelezték az időt a felszínre igyekvő tapasztalatlan vándornak. A talajt feltörve segítették a meredek alagút kiásását, erősítették az eltökélt bányász vékonyka járatának düledező falát. Finom hálójukkal a lepotyogni készülő rögöket megtartották, nedvességükkel a folyvást munkálkodó szomját oltották, simogatásukkal bátorították, érintéseikkel az utolsó centimétereken szeretettel búcsúztatták.
Az éjszakai égbolt hunyorgó csillagokkal telehintett fenséges kupolája azonnal elkápráztatta, alakját a mosolygósan letekintő cipóképű hold az egybegyűlteknek megmutatta. A kecsesen hajladozó fűszálak cinkosan összesúgtak, a fák levelei a lengedező szellőben susogva daloltak, ősszel lehullott társaik a kimerült ifjoncnak kényelmes szállást adtak. Megbecsült vendégként üdvözölték, messziről jött ismeretlen ismerősként átölelték, gondoskodón takargatták, halk zörgésükkel hamar elaltatták.
Varázslatos álmából az üdítő harmat józanító fürdője ébresztette, hátáról a parányi vízcseppeket a magasba emelkedő napocska gyengéden melengető sugaraival anyáskodón letörölgette. A rejtelmes nagyvilág izgalmas kalandok sokaságának ígéretével csábította, a hatalmas sziklák mohás oldalán felkapaszkodva a szeme elé táruló látvány barangolásra biztatta. Hívogatta a párába burkolódzó titokzatos vidék, a megfejtésre váró rengeteg talány, övéinek tábora, amit megtalál talán.
A virágos réten méretben passzoló útilaput kötött talpacskáira, a három pár pántos szandál miatt távozóban nem kellett magyarázkodnia. Kalapos gombák, nektárral teli kelyhek, korai ínyencségek óriási kínálata, a természet terített svédasztalánál bőségtál fogadta. Válogathat itt reggelire, ebédre, vacsorára, ízlését a büféző népes kompánia sosem kritizálja. Nyulacskák, rókák, malacok, agancsos patások, a maguk csemegéire figyelnek, a sűrűnek nekivágó jövevénynek békésen biccentenek.
A hirtelen lecsapó zivatar tombolását a szelíd százszorszépek ernyői alatt megbújva kiböjtölte, a mellette patakocskává duzzadva száguldó erecske partjáról a lebegve úszó szirmokat, ágacskákat leste. A vakító villámlást kísérő mennydörgésekbe beleremegve a távolt fürkészte, a vihar csitulásáért hálát rebegve batyuját felszedte. A tócsákban csinos profilját elégedetten nézegette, a gőzölögve száradó utacska széléhez bicegve halvány nyomait a cuppogós sárban az utókornak megörökítette.
A vadregényes tájon a hozzá hasonlókat kereste, feledhetetlen élményeit a vele szóba elegyedőknek rendre elbeszélte. A lihegve fékező dakszlitaxit ugyancsak vakmerőn leintette, párosunk támogatását kérve szívét sebtiben kiöntötte. Némi tanakodás után Bóval döntöttük, mert azt akarta, bundánkon elvittük, ahol mondta, óvatosan letettük. Nekünk egy bogár élete is számít, duruzsoljanak fülünkbe a jól értesültek bármit, fajtája fennmaradásáért annyit megtehetünk, hogy rá semmiképp sem lépünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
