Vonyító ásítása családi örökség, a tradíciókat felelevenítő torokhangú hajnali szirénapróba számára szolgálati kötelesség, a korai ébresztővel a békésen szundikálókat álmukból felveri, a lustálkodókat egészséges életmódra serkenti. Lételeme a szaladgálás, a rohangálás, a torna, alkalmat a világért ki nem hagyna, az erdei kujtorgásba pajtásainkat szívesen bevonja. Lelkes farkcsóválással vág neki a távolnak, vele barátok, idegenek kirándulnak, társam igazi túrázó, ám közben Bo valódi gyógytacskó.
Pályáját laza sétával kezdte, a kis falucskánkat körülölelő sűrű rengeteg kanyargós útjait, rejtélyes ösvényeit sietősen feltérképezte, a környéket kutyafuttában felfedezte, apát lihegős caplatásra, a meredek kaptatók megmászására késztette. Naponta megizzasztotta, a felesleges kilók kínos terhétől megszabadította, súlya cirka ötödét ledolgoztatta. A dakszlis fogyókúra íratlan szabályait szigorúan betartatja, programját következetesen végrehajtja, eljárását a rászorulóknak boldogan átadja.
Bárkinek örömmel segít, minden rossz pillanatot megédesít, a gondokat, a bajokat vakkantásaival könnyedén elűzi, a hangulatot fülcsapásaival gyorsan felderíti. Felágaskodva tájékozódik, izmos hátsó lábaira emelkedve haverkodik, lázasan szimatolva tanulmányozza a hozzá fordulókat, kevéssel boka felett a gyámoltalanul toporgókat, tenyerüknél a kezüket bátran előre nyújtókat. Szorgos igyekezettel gyűjti a tapasztalatokat, osztogatja a cuppanós puszikat, kiállja a simogatásokat, a vakargatásokat.
Ülhetne a babérjain, mélázhatna vitathatatlan eredményein, elméjét mégis szakadatlanul pallérozza, tudását szüntelenül gyarapítja, szabadidejében a televízió komoly tudományos műsorait bámulja. A szurikátákat utánozva tomporán megtámaszkodik, széles tappancsát a kanapé karfáján nyugtatva kényelmesen elhelyezkedik, jegyzetelés nélkül falja a látottakat, memorizálja a hallottakat. Hivatalos okmányra, pecsétes papírra aligha vágyik, noha lassacskán lediplomázhatna, netán doktorálhatna.
Jártasságát, sajnos, itthon esetemben is kamatoztathatta, gerincsérvem hírét picsogós aggodalommal fogadta. Veszélyes műtétemet sírósan végigizgulta, hazatérésemet türelmetlenül várta, szeretetteljes figyelemmel kapcsolódott be ápolásomba, a bénult mancsaim megmozgatását célzó hosszadalmas terápiába. Árnyékként kísérget, lankadatlanul felügyeli botladozó lépéseimet, ellenőrzi a diétámat, a díványon elheverve fürkészi furcsa gyakorlataimat, csodálja különösnél különösebb mutatványaimat.
Oldalamon az e heti akupunktúrás foglalkozáson ugyancsak megjelent, elkerekedett szemekkel leste a karcsú tűket, bőrömbe szúrásukkor együttérzően felszisszent. Tekintetével a fájdalomról faggatott, megilletődötten kíváncsiskodott, majd félrevonulva kalandozott. Kiböjtölte a vontatottan vánszorgó perceket, az anatómiás műanyag csontvázakkal érdeklődve ismerkedett, a földig nyúló tükrökben felbukkanó hasonmásának harsányan csaholva köszöngetett, amint lehetett, a kijárat felé ügetett.
Odakint fellélegzett, az orvososdival kicsit sem volt elégedett, hisz ha csak teheti, amúgy is nagy ívben kerüli a rendelőket, a patikaillatú kezelőket. A szagokat nehezen bírja, a pirulákat, a kapszulákat, az oltásokat utálja, a csillogó fémasztalkán reszket az összes tagja, fogai fékezhetetlen vacogását inkább szégyenlősen titkolja. A fonendoszkóp hideg tányérkájának dermesztő érintésébe beleborzong, a tapogatástól a gyomra forrong, a megpróbáltatásokat kihagyja, a vizsgálatokat a pokolba kívánja.
Jóságával, közvetlenségével elkényeztet, folyvást arról kérdezget, társaságában csavarogni mikor megyek. Mesél a zöldellő mohák bársonyos szőnyegéről, az avar hullámzó tengeréről, a pajkosan ugrándozó nyuszikról, a vidáman szökdécselő mókusokról, beszámolóival elvarázsol, jobb kedvre hangol. Este mellette talál rám az álom, reggel elsőként lármás ásítozását hallom, felépülésemen unszolására sokat munkálkodom. Gyengéd törődése remek motiváció, Bo pompás gyógytacskó.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
