Honnan jött, legfeljebb találgathatjuk, merre tart, nyomát szimatolva vizslathatjuk, igazából csak azt tudjuk, megállt nálunk átutazóban, kifújta magát szerény portánk biztonságában. Hajlékony testével kapunk alatt átlépett, nesztelenül bebarangolta a kertet, hívatlan vendégként maradt, amíg lehetett. Felkeltette a figyelmünket, felcsigázta a lelkesedésünket, amint kiszúrtuk sietve vágtattunk, izgatott dakszlipajtásommal, Bóval a nappaliból bámultuk, a macskát az ablakban bizalmatlanul fogadtuk.
Korábban még nem láttuk, hollófekete bundája csillogását ámulva csodáltuk, váratlan felbukkanása gyanús körülményeiről kíváncsian tanakodtunk. Úgy saccoltuk, a félelmetes szilveszteri durrogtatás közepette jöhetett, udvarunk félreeső csücskében átmeneti menedékre lelhetett, kibekkelte a zajos perceket, aztán bátorságát összeszedve a szabadba merészkedett. A járdán óvatosan settenkedett, kicsiny tavacskánk jeges vizéből lefetyelve merített, majd nagyot szökkenve a párkányra telepedett.
Pimaszsága elképesztett, ránk, az ünnepi díszítésekkel teleragasztgatott üveg túloldalán hangoskodó kutyákra ügyet sem vetett, végtelen nyugalmat tettetve elhelyezkedett. Felháborodott kiabálásunk, mérges csaholásunk hidegen hagyta, felénk széles hátát mutatta, tüntetőleg elfordult tőlünk, teljesen feleslegesen erőlködtünk, pompásan szórakozott nélkülünk. Orrhossznyira terpeszkedett előttünk, hozzá ennek ellenére aligha férhettünk, elszállt minden reményünk, alakját szomorkodva nézegettük.
A lassan vándorló napfolthoz alkalmazkodva elücsörgött, tűnődve szemlélődött, farkát akkurátusan maga mellé kanyarította, kackiás bajuszát érdeklődve mozgatta, hegyes füleit forgatva a süvítő szelet vallatta. Alaposan kifaggatta, híreit meghallgatta, a messzeségből érkező ártatlan neszekből kiolvasta, fenyeget-e veszély a szomszédból, esetleg valamivel távolabbról. Számba vette, ugyan hol kószálnak épp a hasonszőrű vetélytársak, gondosan felmérte, tartogatnak-e kellemetlen meglepetést az árnyak.
Tapasztalatai feltehetőleg megnyugtatták, legalábbis békés elfoglaltságok gyakorlására bírták, kezdés gyanánt rögvest tisztálkodásra sarkallták. Éles körmeit tövig behúzta, puha mellső mancsait nedvesre nyalogatta, velük a feje búbját finoman megmosdatta, nehezen elérhető porcikáit fényesre pucolta. Érdes nyelvét felettébb megdolgoztatta, jól szabott elegáns kabátjáról a tapadós port, a ragadós sarat fáradságos munkával letakarította, viharvert megjelenését egy csapásra szalonképessé varázsolta.
A snájdig kandúr végre gazsulálhatott a madaraknak, a magokkal megpakolt etetőnkben rajcsúrozva csivitelő aprócska szárnyasoknak, a fák ágain közönyösen kárálva tollászkodó varjaknak. Dicsérte énekük szépségét, méltatta származásuk nemességét, felajánlotta önzetlen segítségét, mégis hiába volt a hízelgés, az igyekezet, panaszos nyávogásával, csábos hunyorgásával véletlenül sem csalhatta lépre a röpködőket. A lehulló sajtot leshette, korgó bendője megtöltéséhez mást kellett keresnie.
Éhségét szerencsére csillapíthatta, a kóborlók társaságát anya rendszerint megszánja, a terasz vaskos korlátjára rakott tányérkából titkon elemózsiával traktálja. Jut némi csemege az erre tévedőknek, a céltalanul csellengőknek, ehetnek, ihatnak, jóllakhatnak, mielőtt a kalandozásba ismét belecsapva továbbállnak. Többnyire köszönés nélkül távoznak, néhányan az éjszaka sötétjében visszalopakodnak, megalszanak, saját cicánkkal, Ciniminivel prüszkölve torzsalkodnak, a viták lezárásaként elrohannak.
Szégyen a futás, de hasznos, a régi bölcsesség megmutatkozott, amikor a környék uraként járőröző tigriscsíkos házi egerészünk a színre bebaktatott. Mi próbáltunk időben szólni, kormos látogatónkat a kínos találkozásra felkészíteni, ám ő unottan ásítozott, vakkantásainkkal nem foglalkozott, hát most rémülten szaladhatott. Gyorsan eliszkolt, általa annyi így is bebizonyosodott, hogy bárkit szívesen látunk, hisz vérmes tacskó létünkre a macskával az ablakban ugyancsak könnyen megbarátkoztunk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
