Piros betűs bejegyzés a családi kalendáriumban, aprócska tünékeny fodrozódás a sietve rohanó idő hömpölygő folyamában. Ismétlődő rövidke pillanat, másoknak talán jelentéktelen mozzanat, nekünk mégis a legfontosabb esemény a januári égbolt alatt. Évente csupán egy akad belőle, rajtunk áll, milyen felfordulás jár vele, most is közeleg az alkalom, hányat alszunk jöttéig, már számolgatom. Túl leszünk pár hajnalon, és dakszlipajtásomat, Bót a születésnapján figyelmességeimmel elhalmozom.
Egyébbel aligha készülhetek, drága holmikat nem vehetek, különleges meglepetéseket csak féltve őrzött kincseim között keresgélhetek. Kevés maradt, amivel esetleg kedveskedhetek, hiszen régen átengedtem mindenemet, játékaimat elvihette, plüsseimet téphette, kuckómban kényelmes helyét körözgetve elrendezhette. Hempereghet bolyhos takaróimon, heverészhet süppedős párnáimon, fantáziámat felpiszkálhatja, gondolataimat inspirálhatja, ajándékba tőlem saját élete sztoriját kapja.
Históriája messze távol, az ország nyugati csücskében kezdődött, ha majd valaki felolvassa neki ezt a mesémet, lelki szemei előtt megelevenedhet a történet, amelyben a csinos Tutu és a daliás Picollo összemelegedtek, a tacskók egymásba szerettek. Láthatja, miként szaladtak a hetek, cammogtak a hónapok, képzeletben megint ott lehet, amikor a fiatal házasok címére a szorgos gólya édes pakkot hozott, anyukájuk hatalmasan gömbölyödő pocakjából a féltucatnyi vinnyogó csöppség előbújhatott.
Vaksin kúsztak, másztak, tejecskét szlopáltak, a környező rejtelmes világra pillájukat kíváncsian tágra nyitva hamarosan rácsodálkoztak. Tappancsaikat sután próbálgatták, a küszöbre felkapaszkodásért sokáig dolgoztak, bumfordi szőrgombócként gurulva leborultak. Farkincájukat csóválva szimatoltak, a lakás biztonságából felfedező utakra indultak, az előszobán át az udvarra kislisszoltak. A kövér fűben bunyóztak, csaholva futkároztak, mire csetlő-botló kölyökből pajkos ifjonccá váltak, otthonra találtak.
Övéiktől reménykedve búcsúztak, az új kalandba gyámoltalanul belevágtak, tarisznyájukba útravalóul hamuban sült pogácsa helyett vezetőszárat, az alom emlékét idéző bársonyosan simogató tapintású pokrócot pakoltak. Kivel erre, mással arra vették az irányt, a száguldó autó ablakából bámulhatták a sebesen suhanó tájat, kobakjukat forgatva fürkészhették a felbukkanó furcsaságokat. A titokzatosság ködébe burkolódzó jövőt bátran latolgathatták, merengve rágódhattak, őket vajon hogyan fogadják.
Fürge barátomról tudom, a május eleji költözést kísérő fárasztó zötykölődést a gyomra rosszul bírta, apának a kéretlenül érkező rókát kétszer is bemutatta. A hívatlan vendég nyomainak eltüntetésében szégyenlősen segített, a nálam akkor úgy ujjnyival alacsonyabb gyerkőc színem elé tisztára törölgetve léphetett. Izgatottan körbenézegetett, árnyékként követett, a szőnyegre elfogódottan letelepedett, igazán türelmesen hallgatta szigorú szabályaimat, máris elmélyülten magolta a megszegni valókat.
Könnyedén beilleszkedett, tüneményes természetével elnyerte a szívemet, lovagomként oldalamon peckesen feszíthet. Szerény birodalmamat gyorsan belakta, nemzetsége ősi tradícióit portánkon ápolja, kerti tornapályámat pazar gödrökkel, árkokkal gazdagította. Izmait alaposan megacélozta, a hosszú erdei kirándulásokon domborúra gyúrta, a csúcsok meghódításához, a kitartó kutyagoláshoz szoktatta. A bajban rá tényleg támaszkodhatok, gerincműtétem óta mellette sántikálva gyógyulgatok.
Törődését a hét derekán végre meghálálhatom, a tortájához kikevert húsos pástétomot óvatosságból megkóstolom, a díszes gyertyákat megszagolgatom. Meggyújtásukig nincs sok hátra, dobozában lapul a vörösfejű gyufa, néhány csillagos este, és itt van Bo ünnepe. Felköszönteni ma korai, a gratulációkat nem muszáj elkapkodni, jobb az ilyesmire komolyan ráhangolódni. A percekhez teljes pontossággal ragaszkodni persze felesleges, akinek így kellemes, megelőlegezheti a születésnapi üdvözléseket.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
