Tombol még javában, úgy tesz, mint aki ráér gondolkodni az elkerülhetetlen távozásban, perzselő forróságával kiszárítja a tájat, hirtelen lezúduló felhőszakadásaival megörvendezteti a szomjazókat. Ideje a meteorológusok szerint a jövő héten lejár, hiszen az augusztusból nincs több hátra már, de a csillagászok sem lapoznak igazán messzire a kalendáriumban, elköszönnek tőle szeptember utolsó harmadában. Fürge pajtásommal, Bóval sajnáljuk, ha vége, búcsúztassa a nyarat ez a tacsis mese.
Érkezését izgatottan vártuk, látszólag csupán néhány szempillantással ezelőtt volt, hogy csodájáról ábrándoztunk, a komor tél szürkesége, a szeszélyes tavasz enyhesége után kényeztető melegségére vágytunk. Türelmetlenül fürkésztük az eget, tekintetünkkel kitartóan kísértük a magasban komótosan úszó fellegeket, boldog farkcsóválással üdvözöltük a házunk eresze alá családostul költöző fecskéket. Hallgattuk a madarak dalát, a lombok susogását, élvezni kezdtük a napocska sugarainak simogatását.
Kabátkáinkat, puha pulcsijainkat örömest félretettük, a kapun kilépve bundánkon hosszú hónapok elteltével ismét csakis csinos nyakörvet, divatos hámot viseltünk, a reggeli útra keléshez mind korábbi perceket kerestünk. A rét harmatos füvében újra önfeledten meghempereghettünk, akár a fejünk búbjáig vizesek lehettünk, tovább így is didergés, vacogás nélkül mehettünk. Talpacskáink gyorsan megszáradtak, a kanyargós ösvényeket borító finom porban feltűnő nyomot alig-alig hagytak.
Az erdőlakókkal megint bújócskázhattunk, a levelek sűrű függönye mögött rejtőző szarvasok, őzikék csapásain szimatolhattunk, a szökellő nyuszival számtalanszor összefutottunk. Kirándulásainkon kurta filmecskéket forgattunk, a kicsiny falucskánkat körülölelő rengetegben megbúvó varázslatos helyeket sorra megmutattuk. A videós bejelentkezéseinket követők megfordulhattak a híres Barlang-kútnál, a Széles-tető csücskénél pihenő csacsiknál, a nevezetes Likas-kő oly káprázatos sziklaformációjánál.
Közben sokat dolgoztunk, szorgos inasként sürögtünk-forogtunk, hajlékunk falainak lefestése előtt apa oldalán éppen eleget pakolásztunk. A bútorok, a nehéz szekrények tologatásához serényen asszisztáltunk, a padlón zörgős papírtekercsekkel gurigáztunk, a spaklival, a szőrös pemzlikkel, a mázolóhengerrel hamar megbarátkoztunk. A takarításnál sem henyéltünk, a felmosóvödör mellett felváltva őrködtünk, a könyvek válogatásánál, rendezgetésénél az irodalomba belemerültünk.
Szent Iván éjszakájára nagyon készültünk, az udvar sarkában felállított apró máglyánál kíváncsian ücsörögtünk, a palástját leterítő este sötétjében fellobbanó lángok táncát vizslatva elmerengtünk. Az alakot öltő sejtelmes árnyakról, a seprűn lovagló boszorkákról, a tréfás manókról, a mosolygós tündérek hadáról senkinek nem szóltunk, népes kompániájukra a tűz hunyorgó fényénél érdeklődve bámultunk. Velük kizárólag mi ketten találkozhattunk, titokzatos jövendöléseikről mégis lecsúsztunk.
A lényeget szerencsére tudjuk, a rövidülő nappalok valamennyi pillanatát kihasználjuk. Hajnalban kelünk, későn fekszünk, kiadós sétákra megyünk, az itthoni strandolásért felettébb lelkesedünk. Kagylót formázó kis kék medencénkben gyakorta megmártózunk, a teraszon elnyúlva szunyókálunk, uzsonnára zöldséget, gyümölcsöt kunyerálunk. A karikára vágott uborkáért, a pompás sárgarépáért, a kimagozott görögdinnye falatkáiért fegyelmezetten pózolunk, a csemegéken testvériesen osztozunk.
Tornácunkon a fecskék csomagolnak, fájdalmasan megfogyatkozott picinyke csapatuk tagjai az afrikai utazással járó kimerítő szárnyalásra gyúrnak, a kertünkben koncertező tücskök alkonyattól szomorkás melódiákat játszanak. Hűséges dakszlipajtásommal, Bóval fülelünk a neszezésre, az avarban tapodó sünmama sertepertélésére. A nyárnak lassan vége, ám véletlenül sem muszáj azonnal keresztet vetni a szép időre. Reméljük, a kánikulából egy kevéske itt marad, és ősszel süttethetjük majd a hasunkat.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
