Élénkül már az ijesztő petárdadurrogás,
kezdődik az elmaradhatatlan ricsajozás,
az ég sötétjében tűzijátékrakéták szállnak,
hamarosan vége a visszaszámlálásnak.
Elballagott mellettünk egy hosszú esztendő,
titkok sorával megérkezett a következő,
ideje a búcsúzótól illedelmesen elköszönni,
a küszöbön toporgónak fogadalmat tenni.
A múlt képei a nosztalgiázásban segítenek,
rengeteg csodálatos percet elém idéznek,
emlékeim közt szabadon válogathatok,
értük a letűnt napoknak hálás vagyok.
Ők hozták el nekünk a tavasz örömét,
a mézillatú nyár barátságos ölelését,
megmutatták a színpompás ősz szépségét,
a fagyos tél angyalian tiszta fehérségét.
Tartozom nekik a varázslatos pillanatokért,
az erdei séta, a kirándulás lehetőségéért,
így bár elmennek, feledésbe sosem merülnek,
míg világ a világ, örökre bennem élnek.
Velem lesznek, amikor holnap felébredek,
éjféli vállalásaim teljesítésébe belekezdek,
ám ezekről részleteket senkinek nem mondok,
terveimről inkább megfontoltan hallgatok.
Legyen elég most annyi, eztán is fogok mesélni,
élményeim nyomán történeteket kerekíteni,
igaz, a ma esti virrasztás után megpihenek,
méltányosságból esélyt adok a feltöltődésnek.
Mialatt dakszlikaparásomat sietve körmöltem,
az ismétlődő dörrenésektől összerezzentem,
hát pajtásommal, Bóval egymáshoz bújtunk,
szilveszterkor, mi tacsik boldog új évet kívánunk!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
