Estére rendszerint kellemesen elfáradok, vacsora után a tévézésre is gyorsan ráunok, jöhetnek sorra a műsorok, míg peregnek a filmek, a pihenésre koncentrálok. Meleg pokrócomból kényelmes vackot formálok, némi körkörös topogással alapozok, aztán lecsukódó pilláim mögött izgalmas kalandokra indulok. Mancsaimmal kapálva futok, szaladok, fogaim közt szűrve halkan vakkantok, és bár néhány olvasómat ezzel talán megbotránkoztatom, most mégis elárulom, hajnalig apa karjaiba bújva alszom.
Kölyökként elnyert kiváltságomhoz húsz körömmel ragaszkodom, különleges kuckómat semmiért át nem adom, menedékemet éjszakáról éjszakára belakom. Éber dakszlipajtásomnak, Bónak a párnát, vele a takaró nagyját meghagyom, miközben pocakomat boldogan a mennyezetnek fordítom, ő úgyis őrködik, a legkisebb neszre, zajra felkerekedik, a lakásban lelkesen járőrözik. Ellenőrzi az ajtókat, az ablakokat, mellette árny el aligha suhanhat, kopogós trappolása rám felettébb megnyugtatóan hat.
Vita, veszekedés emiatt sosem volt közöttünk, elkvártélyozásunk kérdéséről megismerkedésünkkor haladéktalanul egyezséget kötöttünk. Nekem a megszokott biztonságos fészek dukált, fiatal lovagom ugyancsak számos pazar lakot talált, mindet szabadon alakíthatta, hangulatától függően egyszer ezt, másszor amazt igazgathatja. Használhatja a leszerelt lábú alacsony kanapé mély ölét, támlája tetejét, elfoglalhatja az ágy közepét, befurakodhat anya dunyhájába, ráugorhat felpolcozott vánkosára.
Bevallom, jó dolgunkban néha azt se tudjuk, mit csináljunk, a lefekvéshez készülve mikor, milyen kelléket válasszunk. A délutáni sziesztához pompásak a nappaliban lerakott régi ruganyos matracok, ám éjjel kizárólag a hálószobában szundítok. Akad itt bolyhos pléd nagyanyó nevemre címzett utolsó karácsonyi csomagjából, pehelykönnyű tollpaplan a hatalmas szekrény nyikorogva nyíló fiókjából, ott a barátságos plüssjátékok tekintélyes hada, a foltos pandamaci, a mókás nyuszi, a ravaszdi rókakoma.
A társaság összetétele roppant lényeges, hiszen az álmaimban születő mesék históriája az ismerősök megjelenésével, a múlt ködébe vesző emlékek felidézésével lesz teljes. A dermesztő tél idején velük a forró nyárban járhatok, az erdő rengetegében csatangolhatok, kirándulásainkhoz útmutatót a susogó lomboktól, a csobogó patakoktól, a pöttyös gombáktól kapok. Tekergéseimen beszélő szarvasokkal, bölcsellő baglyokkal találkozom, a lóbőrt húzva az efféle bűvös furcsaságokon nem csodálkozom.
Szörnyeket, rémeket véletlenül sem látok, képzeletem színes világában békésen barangolok. A tarka virágoknál megállok, szirmaik törékeny kelyhébe beleszimatolok, orrommal édes nektárt szippantok, a zümmögő méhecskékkel tisztelettudóan bánok. Hívásukra füleimet megtornáztatom, repülőállásba hajlítom, a kóbor szellőket segítségükkel meglovagolom, a tájat a magasból vizslatom. Madárkaként cikázok, az alant sétálóknak fentről vidáman kurjongatok, a valóság határáról ébredéskor hazaszállok.
Úgy mondják, gyakorta forgolódom, ha elragad a durmolás, tappancsaimmal csapkodva rugdosódom, sőt, suta bal hátsó praclimat is feltűnően mozgatom. Meglehet, éppen a fantáziám teremtette titkos utacskán rohanok, esetleg ínycsiklandó finomságokkal megpakolt tányérkámhoz vágtatok, ilyenkor makkegészséges vagyok, nincs jele, hogy régóta sántikálok. Kobakom simogatásától lecsillapodom, a mocorgást abbahagyom, fejemet a lepedőbe fúrom, a szendergést a derengő pirkadatig folytatom.
Az égbolt sötétjéből előgördültek a pajkosan hunyorgó csillagok, a hold szintén fényesen ragyog, így az álmok varázslatos birodalmának hamarosan megint nekivághatok. A gondosan vetett ágyikó csak párosunkra vár, ásítozó társammal, Bóval a szelíden emelkedő rámpán lassan felbaktathatunk immár. Ledőlhetünk a helyünkre, henyélhetünk kedvünkre, de mielőtt elbóbiskolok, rövid leveleitekre még sietve válaszolok, majd elégedett morranással elnyúlok, és apa ölelésébe kapaszkodva elszunnyadok.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
