Öles léptekkel közelednek, mindjárt itt lesznek,
amint megjöttek, portánkra sorra bezörgetnek.
Ajándékaikért cserébe semmit el nem fogadnak,
pajtásommal, Bóval örülünk a tavaszhozóknak.
A kikelet előtt az első a kaput szélesre tárja,
neki az utat felettébb udvariasan megmutatja,
a földet gyengéd napsugarakkal simogatja,
a természetet köszönésével ébredésre bírja.
Nevét hálásan említi a sok bölcs népi regula,
a bő termést szépségével mind párba állítja.
Jelenléte ajtót nyit a méhek szorgos hadának,
ha döngicsélnek, a gazdák jó időre számíthatnak.
Közösen cipelt batyujukat a második lerakja,
elgémberedett tagjait egyenként megropogtatja,
a gondosan csomózott pakkot sietve kibontja,
tartalma titkát a kíváncsiskodókkal megosztja.
Személyét a tapasztalás az égi jelekhez kapcsolja,
ha most derűt hoz, az a nyári hőség hírmondója.
Az ilyenkor feltűnő szivárvány sávjai is fontosak,
széltükkel a búza, a szőlő hozamáról árulkodnak.
A nap és az éj egyenlőségét a harmadik átugorja,
a szusszanásnyi szünetet megtartva folytatja,
értékes kincsüket serény igyekezettel kipakolja,
a posztolást a hunyorgó hajnali csillagokra hagyja.
Az ősök róla eleget regéltek, ezt-azt lejegyeztek,
a vele elvetett hagymával betegeken segítettek.
A tikkasztó kánikulához szerintük szintén köze van,
beüt a szárazság, ha mennydörgés kíséri jártában.
Hármótokról mesélek, Sándor, József, Benedek,
a világnak a régen letűnt korok óta kedveskedtek,
hát kérünk benneteket, legyetek hozzánk kegyesek,
zsákotokban idén rengeteg meleggel érkezzetek!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
