Daluktól már kora hajnalban hangos a kertünk,
vidám énekük első trilláira kinyitjuk a szemünk,
csicsergésük csilingelése felvidítja az életünk,
pajtásommal, Bóval a madarakért lelkesedünk.
Tollas népükkel nem újkeletű a barátságunk,
réges-régen bizalmas kapcsolatot ápolunk,
a portánkon gyülekezőknek segítünk, ha tudunk,
ezért cserébe igényt semmire sem tartunk.
Etetőiket télen most is megpakoltuk gazdagon,
megosztozhattak a kirakott ízletes magvakon,
jutott korgó bendőjükbe csipegethető cinkegolyó,
köles, dió, mogyoró, olajos fekete napraforgó.
A tavasz jövetelének velünk együtt örvendeztek,
a nap melengető sugaraiban fürödve ünnepeltek,
feladataikhoz roppant sietősen hozzákezdtek,
a serény gyűjtögetés közben boldogan csivitelnek.
A rozsdafarkú apróságok pihét, fűszálat cipelnek,
parányi csőrükben zöldellő mohával repülnek,
a tornácunk feletti gerendák tetejére építkeznek,
tojásaikból kikelő fiókáiknak otthont teremtenek.
A rigók a sűrű bokrok közt szökellve keresgélnek,
az óriás tuják ágainak rejtekébe kincseket visznek,
ezekből a magasban valóságos várat emelnek,
gyerekeik nevelésére gondosan berendezkednek.
Öreg fenyőnkön szerelmes galambpár burukkol,
derűs a vidék kettősük önfeledt turbékolásától,
esztendők hosszú sora óta nálunk töltik a nyarat,
érkezésük máris bearanyozta a hangulatomat.
A társaság a ma még úton lévőkkel lesz teljes,
a fecskék költözése szívünknek különösen kedves,
szállásukra ereszünk alatt nagyon vigyáztunk,
minden fészekrakót örömmel vendégül látunk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
