Zümmögésük miatt megint bosszankodhatok,
hiába igyekeznek, sosem leszünk igazi barátok,
a haverkodás helyett a takaró alatt lapulok,
megjelentek portánkon a szemtelen szúnyogok.
Elő így estefelé jönnek, a szürkülettel érkeznek,
a rejtett zugokból felszállva vidáman repkednek,
valahol a fejem felett láthatatlanul köröznek,
fentről leereszkedve bundámon megpihennek.
Mellső tapogatóikat ilyenkor összedörzsölik,
talán épp a soron következő csínyt tervezgetik,
szúrós fullánkjukat nagy gonddal kihegyezik,
a használatra feltűnő alapossággal felkészítik.
Nincs könnyű dolguk velem, ezt elárulhatom,
magamat apró csípéseiknek meg nem adom,
parfümjeimet körültekintően megválogatom,
citronellától, kakukkfűtől, levendulától illatozom.
A számukra kellemetlen növényeket kedvelem,
varázsos kertecskénkben sokukat meglelem,
alkonyatkor a virágoknál vendégeskedem,
nektárjukban tagjaimat lelkesen fürdetem.
A hatást odakint egyszerűen letesztelhetem,
elég kicsiny tavacskánk partján végigtipegnem,
a pimasz rovarok hada máris iszkol előlem,
békakirály a tutaján kuruttyolva szurkol nekem.
Eredményeimmel elégedett mégsem lehetek,
a komiszok kuckómban gyakorta felkeresnek,
az ablakkereten feszülő háló mellett beszöknek,
ágyikóm szomszédságában titkon letelepednek.
Most is itt vannak, csak a villanyoltásra várnak,
úgy hiszik, pajtásom, Bo oldalán rám akadhatnak,
ám mi már régen elbújtunk, békés lesz az álmunk,
nektek innen szúnyogmentes éjszakát kívánunk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
