Első közös ünneplése óta hatalmasat nőttünk,
kajla dakszlikölyökből felnőtté cseperedtünk,
eljövetelére pajtásommal mégis készültünk,
Bóval a gyermeknapon kirándulni mentünk.
Köszöntése kedvéért az ágyból korán kibújtunk,
az ébredező házat felverte hangos ásítozásunk,
az álommanókon ezúttal kifogott izgatottságunk,
a lustálkodás helyett a túrának nekivágtunk.
A foltos szarvasborjak az erdő szélén fogadtak,
a rét terített asztalánál kiadós reggelivel kínáltak,
nekünk kövér füvet, savanykás virágot tálaltak,
a fogások után frissítőül harmatvízzel szolgáltak.
A mókuscsemeték a karcsú fenyőkről integettek,
az égbetörő törzsek közt ágról ágra szökelltek,
a magasban tobozokat, kérget gyűjtögettek,
az alattuk sétálóknak kincseikkel dicsekedtek.
Beljebb a rengetegben csinos rókaifjoncok vártak,
vörös felöltőben, fehér mellényben parádéztak,
az óvatos ravaszdik minket bújócskázni hívtak,
kivételesen titokzatos várukba is beinvitáltak.
A csábító ajánlat elől udvariasan kitértünk,
a bozótban lakó csíkos vadmalacokhoz siettünk,
a gőzölgő dagonya kies partján megpihentünk,
ám az iszapfürdőbe csak mértékkel merültünk.
Délutánba hajlott, mikor a nyusziknál jártunk,
a tapsifülesekkel elfogódottan barátkoztunk,
bajnokaikkal könnyű futóversenyt tartottunk,
sántikálásom történetén együtt búslakodtunk.
Fájó szívvel hagytuk hátra a lelkes kis csapatot,
sajnos, nem látogathattuk meg az összes állatot,
lovagommal, Bóval most leírtuk a programot,
kívánunk mindenkinek varázsos gyermeknapot!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.