Terepfutással régóta szívesen foglalkozunk,
pajtásommal, Bóval edzeni az erdőbe kijárunk,
és noha a profik mellett úgy tűnik, poroszkálunk,
a Hard Dog Race szombati futamán ott voltunk.
Azok kedvéért, akik nem tudják, okulásul leírom,
a „kemény kutyák versenye” sokaknak álom,
a négylábúak gazdáikkal rajthoz itt együtt állnak,
a kijelölt táv leküzdéséért közösen fáradnak.
A barátságos erőpróbára most mi is leutaztunk,
a dunaújvárosi Szalki-szigeten körbetrappoltunk,
ám sántikálásom miatt a nevezésről lemondtunk,
a kihívást elfogadó ismerősöknek szurkoltunk.
Az indulókat ezúttal igazán rövid pálya várta,
hat kilométer helyett kettőre rúgott a vágta,
a meredek kaptatók ugyancsak hiányoztak,
cserébe a vetélkedők latyakban kúsztak-másztak.
Kicsit sem számított, meddig tart eljutni a célig,
csupán az kellett, hogy mindenki menjen végig,
gyűrje le a komisznál komiszabb akadályokat,
kavarja fel az útjába eső mély pocsolyákat.
Ami minket illet, tényleg remekül szórakoztunk,
a kordonon kívül ácsorogva vidáman mulattunk,
buzdítottuk a féktelen örömmel rohanó tacsikat,
a magukat boldogan összekoszoló vahúrokat.
Temérdek csatakosra ázott atlétával találkoztunk,
jobbnak láttuk, ha megfontoltan kockáztatunk,
a fröcskölők elől roppant sietősen félreugrottunk,
a fürdést kerülendő, puha bundánkra vigyáztunk.
Sáros futam lesz még a közelben egész biztosan,
megmártózhatunk a Mud Dog Race dagonyáiban,
az iszapban előbb-utóbb talán elmerülhetünk,
a kalandról akkor majd részletesen mesélünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.