Pilláimmal miatta birkózom, álmosan ásítozom,
az elalvás ellen négy mancsommal hadakozom,
de felbukkanását most csak azért is megvárom,
a nyári éj sötétjében a teliholdat megbámulom.
Sápadtan fénylő korongját meg sosem ugattam,
a vonyítás mulatságát az unatkozókra hagytam,
titokzatos mosolyát mégis sokszor csodáltam,
sebhelyes arca történetét gyakran találgattam.
Tényleg sajtból van-e, réges-rég nem firtatom,
az igazságot aprócska kölyök korom óta tudom,
kerek cipóját így csupán álmomban kóstolgatom,
ám a róla szóló históriákat kíváncsian hallgatom.
Erejében egyetlen pillanatra sem kételkedem,
hogy a tengert mozgatja, látatlanban elhiszem,
bár ha a sors engedi, mutatványát megnézem,
a partra rohanó hullámokban megmerítkezem.
Vízen lebegő képe többször megbabonázott,
kicsiny kerti tavacskánk sziklás szélére csábított,
és noha sugaraitól bundám aligha nő gyorsabban,
boldogan elmélkedem időtlen ragyogásában.
Udvarát a messzeségben merengve vizslatom,
a sejtelmes derengés varázslatát elárulhatom,
a fátyolos körről azt tartják, a közelgő esőt jelzi,
az éltető csapadékról a szomjazókat értesíti.
Csendes feltűnése az égen lassacskán esedékes,
merre járt eddig, a kérdés kevéssé lényeges,
a kalendárium szerint felettünk marad hajnalig,
mesébe illő árnyjátékkal kedveskedik pirkadatig.
A csillagok közt úszó vándort tegnap ünnepeltük,
nemzetközi napján farkcsóválással köszöntöttük,
pajtásommal, Bóval megfigyelésébe belejöttünk,
a teliholdat meglesni ma megint együtt megyünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
