Fülét meghúzva gratulálni ma még tényleg korai,
ám ünneplésére érdemes időben felkészülni,
tacsipajtásom, Bo tortáját a héten kell megsütni,
születésnapja előtt róla suttogva fogok mesélni.
Pszt! Úgy mondom, hogy meg véletlen se hallja,
noha a lényeget szerintem úgyis pontosan tudja,
rövidke soraimmal őt meglepni aligha sikerülhet,
mégis találgatom, mivel indítsam elbeszélésemet.
Kedvenc szava az „ügyes”, ami itt rögtön előjöhet,
neki ezzel a szóval bárki könnyen kedveskedhet,
hiszen a dicséretet aprócska dakszli kora óta érti,
mellé a simogatást, a vakargatást felettébb élvezi.
Hosszú testében roppant barátságos lélek lakik,
karcsú derekához a séta formálta izomzat tartozik,
csavargásainkon köröttem vidáman ugrándozik,
vörös bundájával hozzám pompásan illeszkedik.
Kísérőmként olyan, mint valami trappoló árnyék,
jelenléte számomra kezdettől páratlan ajándék,
oldalán suta bal hátsó lábammal sántikálhatok,
mindig megvár, így semmiről le nem maradok.
Vonyító ásítását utánozni sokáig próbáltam,
a figyelemfelkeltő jeladást lelkesen gyakoroltam,
temérdek mulatságos szokását elsajátítottam,
mentoraként a világ seregnyi titkába beavattam.
A legtöbbet az évek alatt mégsem tőlem tanulta,
kölyökkutyaként az iskolai tananyagot bemagolta,
hobbijának hódolva a televízió műsorait bámulja,
ismereteit innen óriási szorgalommal gyarapítja.
De pszt! Pillantásával megint a képernyőn kutat,
szeme fénylőn csillogó tükrében látom magamat,
lovagom, Bo köszöntését csendben tervezgetem,
születésnapján a nevetekben is megszeretgetem.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
