Kedvtelésből összejárni ők ketten aligha szoktak,
efféle látszatot kelteni Bo előtt nem is próbáltak,
ám tacskópajtásommal jókor voltunk jó helyen,
a mókusról és a szajkóról igaz mese következzen.
Hőseink egy szép napfényes délután találkoztak,
randevút egymásnak utunkat keresztezve adtak,
hangoskodásukat a lágy szellő messze repítette,
kíváncsiságunkat a váratlan ricsaj felébresztette.
Tekintettel a lármára, fürgén szedtük a lábunk,
a kanyargós erdei ösvényen lelkesen szaladtunk,
füleinkkel az elsuhanó faóriásoknak integettünk,
míg végül a zajongók mellett lihegve lefékeztünk.
Miről folyt köztük a szó, csendesen latolgattuk,
párosukat a bodza mélyre hajló ágain megláttuk,
ott ugrándoztak, a legkevésbé sem haverkodtak,
akár a mérges kiskakasok, elszántan viaskodtak.
Apró vörös barátunk felettébb riadtan kiáltozott,
álláspontjának farkát borzolva nyomatékot adott,
lassan hátrált, kapaszkodót keresve körbenézett,
tán a felmentősereg érkezésében reménykedett.
Vele szemben a bőszült madár bátran csapkodott,
ellenfelét ijesztgetve hegyes csőrével kapkodott
éles karmait megvillantva fenyegetően közelített,
a parányi menekülő szívébe félelmet csepegtetett.
Több forgott itt kockán némi diónál, mogyorónál,
éreztük, nincs megállás a gyűjtögető odujánál,
a töprengést félretéve ösztönösen cselekedtünk,
kétkedés nélkül a gyengébb segítségére siettünk.
Felháborodott ugatásunk a célját azonnal elérte,
a kötekedő szárnyast Bo morgása sebtiben elűzte,
mindezért pajtásommal hálás pillantást kaptunk,
a mókusról és a szajkóról így ma mesét mondtunk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
