A közös ünnepléssel picikét tényleg elkéstünk,
és bár a mulasztásra Bóval akad mentségünk,
tacsipajtimmal a magyarázkodással még várunk,
drága Pankák, előbb boldog névnapot kívánunk!
Félreértés ne essék, a fülhúzás engem időben ért,
tegnap jókor megcibálták az illendőség kedvéért,
cserébe semmit se kértek, inkább megölelgettek,
a reggeli ébredés után azonnal megdögönyöztek.
Kint a konyhában finom meglepetéssel fogadtak,
tányérkámra ínycsiklandó falatkákat halmoztak,
gyengéden simogattak, folyvást dicsérgettek,
a földkerekség páratlan kincseként emlegettek.
Igaz, ami igaz, a világon csupán egy van belőlem,
akkor is, ha hasonmásaimat gyakran észreveszem,
a megszokott hívószóra viszont csak én figyelek,
az enyéimhez suta bal hátsómmal odabicegek.
Nevemen természetesen sokakkal osztozom,
noha vele feltűnően sűrűn mégsem találkozom,
a szakirodalom úgy tartja, kevesen választják,
talán meglepő, de a százas toplistáról lehagyták.
A kalendárium lapjaira az Annák miatt kerülhetett,
alakja réges-rég az ő becézésük nyomán született,
róluk ezért szintén helyénvaló hálával beszélni,
itt az ideje késedelmünk okát röviden felvázolni.
Tudjátok, meséimmel vasárnap este jelentkezünk,
így érthető, hogy szombaton most sem jöhettünk,
ám ezúttal nincs szükségünk a híres nyolc napra,
máris visszatérünk a beharangozott gratulációra.
Drága Pankák, legyetek hát velünk ma elnézőek,
végére értetek a Bóval lekörmölt köszöntésnek,
dakszlilovagommal rátok szeretettel gondolunk,
mindannyiótoknak boldog névnapot kívánunk!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
