Hórihorgas alakja láttán elakadt a lélegzetünk,
kormos illatától Bóval ugatni is elfelejtettünk,
bundánkon tacsipajtimmal gomb után kutattunk,
a kéményseprőről nektek most mesét mondunk.
Váratlan érkezésével napirendünket felborította,
csengetése ebédünk tálalását félbeszakította,
kaput nyitni ezért paprikás hangulatban indultunk,
ám vele az első pillanatban összebarátkoztunk.
Fekete overállját tágra nyílt szemekkel bámultuk,
csónaknyi bakancsát izgatottan körbeszimatoltuk,
csendben latolgattuk, hozzánk miért jöhetett,
tekintélyes bőrtáskájában ugyan mit rejtegethet.
Kavargó kérdéseinkre hamar választ kaptunk,
míg készülődött, mellette lábatlankodhattunk,
figyeltük, miközben kályhánkat megcsodálta,
különös eszközeit szépen sorban a padlóra rakta.
Volt ott borzas füstcsőkefe, tekergőző szárral,
nehéz golyós kotró kötélen, csinos lamellákkal,
előkerültek kaparóvasak, szivacsdugók, kulcsok,
higgyétek el, a helyünkben biztos ámuldoznátok.
Kíváncsiskodásunkon ő folyvást csak mosolygott,
felelősségteljes munkájába serényen belevágott,
az apró tisztítóajtót, hipp-hopp, máris kihajtotta,
nyeles vizsgálótükrét a szűk nyíláson becsúsztatta.
Odabent, úgy magyarázta, sehol sem talált hibát,
noha végignézte a magasba vezető kürtő falát,
a csillogó kátrány nyomát bizony itt hiába kereste,
fénylő szerszámait ez egyszer tisztán eltehette.
Bundánkon mi, sajnos, nem bukkantunk gombra,
a vendéget Bóval mégis lelkesen engedtük útra,
hisz dakszlilovagommal kéményseprőt láttunk,
így ma mindenkinek sok szerencsét kívánunk!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
