Fénylő tükrükben az égbolt kékjét csodáljuk, sáros háborítatlanságukat Bóval megóvjuk, sekély medrüket dakszlilovagommal kerüljük, mancsunkat a pocsolyákba sosem merítjük.
Megjelenésüket mégis reménykedve vártuk, az időjósokat sokáig csüggedten hallgattuk, záport, zivatart, igazi zuhét elvétve…
