
Fénylő tükrükben az égbolt kékjét csodáljuk,
sáros háborítatlanságukat Bóval megóvjuk,
sekély medrüket dakszlilovagommal kerüljük,
mancsunkat a pocsolyákba sosem merítjük.
Megjelenésüket mégis reménykedve vártuk,
az időjósokat sokáig csüggedten hallgattuk,
záport, zivatart, igazi zuhét elvétve ígértek,
a csapadékos tavaszra keresztet vetettek.
Jövendöléseikben biz’ nem csalatkoztunk,
bármerre jártunk, poros lett a pocakunk,
talpunk alatt a ...