A kakasnak annyi, eljött az én időm! Sokáig kimondani se mertem, de mert alaposan benne járunk a föld-kutya évében, azt hiszem, jobb, ha kezdek barátkozni a gondolattal. Talán buta babonaság az egész, mégis sokan komolyan veszik, hogy miután február 16-án beköszöntött a kínai holdújév, minden egyszeriben megváltozik. És lehet ebben valami, mert semmi sincs úgy, mint azelőtt. Mátyás például, ahelyett, hogy megtörte volna a jeget, rosszidőt hozott. Ültem a ...
Várom a fogtündért már régóta. Sokkal tartozik, ha azt nézzük, hány fogam esett ki eddig. De lehet, éppen emiatt kerül engem. Pedig felesleges bujkálnia. Ha kifogyott az ajándékokból, elég szólnia. Tudok várni, és megvannak még a tejfogaim is. A dolog jó oldala, hogy legalább nem kell annyiszor jönnie. Hozhat mindent egyszerre.
Télapóról elsőre úgyis lemaradtam. A többiek azt mesélték, egyetlen nappal az érkezésem előtt, egy szeles éjszaka mászott le a ...
Leesett az orra. Nem úgy viccből, mint Michael Jacksonnak, hanem tényleg. Egy perce sem néztünk farkasszemet, de elismerem, félelmetes volt, ahogy némán, rezzenéstelenül állt az út szélén. Fején vörös acélsisakot viselt, fehér teste vakítóan csillogott a téli délelőtt sápadt fényében. Szénfekete szemei pislogás nélkül meredtek rám, és hatalmas, narancsos orrával mintha egyenesen engem vett volna célba néhány pillanattal korábban. Látszólag ugrásra ...
Most találkoztunk életemben először, és bevallom, nem jött be nekem. Pedig fehér volt, nem valami afrikai migráns. Olyan hideg, ha értitek. Bántónak éreztem a legapróbb érintését is. Beleborzongok, ha rá gondolok. Minden simítása után nedves, nyirkos nyomot hagyott rajtam. Pfuj! A ruhám is tocsogott tőle. Főleg a hasamon, mert azt még a földön elterülve is elérte, és pillanatok alatt eláztatta. És mert, ahogy mondják, az első benyomás egy életre ...
Kaptam egy macskát. Már ott volt, amikor hazaértünk. Anya és apa Szinemonnak szólítja, de én tudom, hogy igazából Cinimini a neve. Főleg a színe miatt. Ami olyan, mint a reggeli fahéjas gabonapehelyé. Jó, az Cini Minis, de macskám csak egy van. És a keresztségnél figyelembe vették azt is, hogy amikor évekkel ezelőtt félve, lelapított fülekkel, menekülésre készen először megjelent a tornácon és ennivalót kunyerált, még pici volt. Ahogy mondják, amolyan mini ...
Anya egész délelőtt takarított és pakolt. Várta a vendégeket, akik éppen ebédidőben toppantak be. Két fiatalabb és két idősebb. Gyanakodva figyeltem őket. Bármilyen kedvesnek is látszottak, talán sosem fogom megszokni, hogy valaki bejön és szinte azonnal engem akar. Ahogy ők is. Lelkendeztek és meg akartak fogni. Amitől valahogy előjöttek a rossz emlékeim.
Vaszaron, ahol születtem, gyakran megfordultak különféle vendégek. Szerettem ott lenni, noha volt abban ...
Szamóca hatalmas űrt hagyott maga után. Anya és apa hirtelen üresnek érezte az életet. Mindennapjaik része volt a kór elleni harc. A várakozás az állatorvosi rendelőkben, az új gyógymódok keresése, az éjszakai virrasztások, az összepisilt ágynemű cseréje, a gyógyszerek pontos és rendszeres adagolása. Tapasztalt harcosok voltak, akiket megedzett a nyolc éve tartó háború. Minden csatát megnyertek, és remélték, ebből az újabból is győztesen kerülhetnek ki. ...
Apa komolyan gondolta. Pedig azt hittem, csak tréfa, hogy saját mesekönyvem lesz. Olyan, amiben elmesélhetem mindenkinek, mi minden történt velem. Nem az Ezeregyéjszaka meséi, vagy a Csilicsali Csalavári Csalavér, ami másokról szól. Az ilyenek bárkinek meglehetnek. Egy teljesen saját könyvet ígért, benne az én történeteimmel. Aztán sokáig semmi, és lassan el is felejtkeztem az egészről. Most meg tessék! Itt van, megszületett.
Egészen más, mint amit ...
Imádok csomagot kapni. Mindegy, milyen, mindenképp örülök neki. Ahogy Gombóc Artúr, akit a tévében láttam, egyaránt szereti a kerek, a szögletes, a hosszú, a rövid, sőt a lyukas, a gömbölyű, vagy a törött csokoládét, úgy én is boldogan fürkészem a mindenféle színes szatyrokat, nejlonzsákokat, kartondobozokat. A legjobb mégis, ha nagy a doboz. Mondjuk, nekem szinte mindegyik nagy, de tudjátok, arra gondolok, amikor fel sem érem a peremét. Amikor úgy kell ...
Itt volt! Itt volt! Le sem tagadhatja. Hiába ügyeskedett, settenkedett. Bármennyire is csendben jött és ment, játszotta ki az éberségemet, kerülte el, hogy személyesen is találkozzunk, most már biztos, hogy a Mikulás létezik. Nem, nem azért, mert ajándékot hagyott nekem. Ez még nem bizonyít semmit. Meg az sem, hogy eltűnt az asztalról az odakészített süti és a tej. Ajándékot bárki hagyhatott, a sütit akárki befalhatta, a tejet pedig Cinimini, a macska is ...
