Kopácsolni a harkályok tőle tanulhatnának,
úgy tartjuk Bóval, mesterükre akadnának,
műsorát tacsipajtimmal gyakran hallgatjuk,
mit csinál nálunk a mókás cinke, elmondjuk.
Portánkra mostanában naponta ellátogat,
hetek óta tornácukon tölti a délutánokat,
míg társai pancsolnak apró tavacskákban,
őkelme különös örömét leli a zajongásban.
Hangszeréül egy kartonládikát választott,
a szerszámos polc tetején megállapodott,
csőrével ott püföli, ...
Nadapon egyaránt ismerik kicsik s nagyok,
sétáinkon Bóval rajta naponta áttrappolok,
ám tacsipajtásommal tőle lassan búcsúzunk,
kis falunk elveszett rétjéről mesét mondunk.
Történetét a megsárgult fű régóta suttogja,
segítséget kérve az erre járóknak elsusogja,
elénk idézi múltja emlékeinek sokaságát,
megosztja velünk elszomorító históriáját.
Aki figyel, hallhat a valaha itt legelő nyájról,
a gyerekeknek örömet okozó focipályáról,
...
Földre került, a kelleténél sokkal korábban,
s bár Bóval ártatlanok vagyunk a dologban,
tacsilovagommal érte ennyit megtehetünk,
ma este egy aprócska falevélre emlékezünk.
Története messze visszanyúlik a zord télbe,
a világosságot háttérbe szorító sötétségbe,
felidézi a fogvacogtatóan hideg napokat,
a vigasztalan szürkeségben tett sétáinkat.
Bölcsője alatt ilyenkor gyakran elballagtunk,
ám a hajladozó ágra fel sem pillantottunk,
hallgattuk a ...
Séta közben belepi bundánk, tappancsunk,
bárhol járunk Bóval, benne bokáig gázolunk,
tacsipajtimmal miatta gyakran prüszkölünk,
ma este a lustán gomolygó porról mesélünk.
Születését biz’ a szárazság számlájára írjuk,
fellegeiért a fojtogató forróságot okoljuk,
szomorúan nézünk szét a senyvedő vidéken,
lépkedünk a rég szalmasárgára égett fűben.
Kialakulásának a szokatlan aszály kedvezett,
igazi eső felénk időtlen idők óta nem esett,
...
Kinek elektromossal, kinek nyeles kefével,
nekem és Bónak ujjra húzható dörzsikével,
maceráját dakszlilovagommal megszoktuk,
amit a fogmosásról tudunk, ma elmondjuk.
Elsőként róla tán a tévémacitól hallottunk,
ám nyűgjével kölyökfejjel alig foglalkoztunk,
figyelmünket lekötötte a lelkes rágcsálás,
a tejről állandóra váltás körüli felfordulás.
Kellékeivel felnőttként kezdtünk ismerkedni,
gyors barátkozásról itt nem lehet beszélni,
elég volt ...
Röpke pillanatát boldogan elfelednénk,
emlékeinkből Bóval örömest kitörölnénk,
ám tacskópajtimmal évről évre ismételjük,
milyen szurit kapni, ma röviden elmeséljük.
A doktorhoz az utat számtalanszor bejártuk,
felismerjük fordulóit, ha az autóból látjuk,
mire kapujához érünk, reszket a térdünk,
gyámoltalanul kunkorítjuk oldalra a fülünk.
Hangunkat a recepción elvétve hallatjuk,
sorunkat a többi négylábú közt kivárjuk,
a cicákkal, kutyákkal ...
Vendégeit a kánikulában nem is számláljuk,
a tollas népeket Bóval lubickolásra biztatjuk,
tacskópajtimmal apró barátainknak örülünk,
ma este saját madárstrandunkról mesélünk.
Kapuit kertünkben réges-rég megnyitotta,
tavacskánk életét fenekestül felforgatta,
a mélység lakói érte közösen serénykednek,
működtetésében boldogan részt vesznek.
Születésénél a békakirály bábáskodott,
egy tavirózsalevélen ülve szemlét tartott,
udvaroncai ...
Távoli csillogását sétáinkon megcsodáljuk,
fénylő tükrét Bóval a hegytetőről bámuljuk,
ám tacskópajtásommal aggódunk jövőjéért,
igaz mesét mondunk most a Velencei-tóért.
Régen volt, mikor partján először jártam,
Iszapját mancsommal kíváncsian kotortam,
prüszkölve barátkoztam szokatlan illatával,
ismerkedtem a nádas varázsos susogásával.
Hűsítő csábításának hosszasan ellenálltam,
opálzöld hullámai útjából sietve hátráltam,
...
Égbolton úszó pamacsaikat ámulva bámuljuk,
gomolyaikba Bóval hőseink alakját belelátjuk,
köréjük tacsipajtimmal történetet kerekítünk,
nektek ma a csipkés szélű felhőkről mesélünk.
Fajtáikat két mancsunkon összeszámolhatjuk,
mindet felsorolni, sajnos, mégsem tudjuk,
felismerésük lehetőségeinken túlmutat,
minek erőltessük hát miattuk a kobakunkat.
Fantáziánkat biz’ így is sokszor megtréfálják,
kavargásukkal gondolatainkat összezavarják,
...
Deszkáikon elücsörögni talán sosem fogunk,
sétáinkon Bóval mellettük mégis megállunk,
dakszlipajtimmal örülünk megjelenésüknek,
az új erdei padokat köszönjük felszerelőiknek.
Kik lehettek, nyomaikat napok óta kutatjuk,
róluk az út porát eleddig hiába faggattuk,
senki se tudja, mikor, honnan, mivel jöttek,
meglepetéseikkel mivégre kedveskedtek.
Bárhogy is, ajándékaikkal bőkezűen bántak,
a súlyos alkalmatosságokból többet leraktak,
jutott belőlük ...
