Varázsportól dagadó zsákját esténként elhozza,
a pakkot lezáró csomót Bo orra előtt kibogozza,
csipetnyi bűbájt hintve tacsipajtásomat elaltatja,
képzeletemet az álommanó éjszaka ébren tartja.
Messze már a nap, mikor először meglátogatott,
tenyerével kobakomon kedvesen végigsimított,
ágyikóm szélén elücsörögve kurta lábait lóbálta,
amit róla tudnom kell, szépen sorban elmondta.
Fülemhez hajolva megsúgta, őt kevesen láthatják,
ám szakállát ...