Most kezdődött és máris mindjárt véget ér,
latolgatjuk Bóval, mi az, ami esetleg belefér,
tacskópajtimmal a felén rögvest túl vagyunk,
a szeptemberről ma rövid mesét mondunk.
Kopogtatásának úgy igazából sosem örülünk,
érkezését látva neki szomorkásan köszönünk,
rányitva a kalendáriumot a nyártól búcsúzunk,
kabátujjába kapaszkodva az őszbe átutazunk.
Méltatlanul bánunk vele, bár titkon szeretjük,
mint a rossz hírek hozóját, ritkán ...