A medve árnyéka

Butaság, de adok a medvék véleményére, és szerintük most aztán nyakunkon a tavasz. A veszedelmes jószágokat meteorológiai kérdésekben megbízhatatlanabbnak tartják a képzett időjósoknál, tegnap, ahogy február másodikán évről évre, mégis mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, mit jövendölnek az árnyékukból. Marad, vagy megy a tél? Kíváncsi voltam én is, és megfordult a fejemben, milyen jó lenne meglesni a mackókat, amikor az alvástól bódultan kimerészkednek a barlangjuk rejtekéből.

medve_panka03.jpg

A vadonban cserkészés iránti lelkesedésem hamar szertefoszlott. Néhány perc reggeli séta a kertben elegendőnek bizonyult a körülmények tárgyilagos mérlegeléséhez. Kapkodtam a talpaimat a vizes köveken, és kijózanodva arra jutottam, feltételezhető, hogy Micimackón kívül egyetlen komolyan vehető bocs, illetve grizzly se kvártélyozta be magát a környékünkön. A Velencei-hegység három tucat barlangja közt biztos akad, ahol a fajtájuk béli meghúzódhat, ám valóban alkalmas menedék híján hozzám hasonlóan a medve is fázna. Csak hát velem ellentétben ő alighanem hiába várná, hogy a vacogását látva az apukája megszánja, és bevigye a fűtött lakásba.

Különben is, ugyan ki akar a hidegben kimenni az erdőbe, hogy hajnalban egy sziklaüreg szájánál bujkálhasson a susnyásban! Én a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül kihagyom az ilyesmit, noha tapasztalatból tudom, hogy a medvék szokásait az állatkertekben sem tanulmányozhatom. A farkasok, hiénák, oroszlánok, tigrisek, tasmán ördögök és egyéb veszélyes teremtmények társaságában ők ezeken a helyeken otthonra találnak, engem viszont az emberek nem engednek a kapun belülre.

Kizárólag abban reménykedhettem, hogy a hírekből értesülök, mihez kezdtek a mackók saját árnyékukkal. Észrevették, és rémülten bemenekültek az odújukba, azaz a hiedelmek szerint még hetekig didereghetünk, netán kint maradtak az éppen borús égbolt alatt, vagyis közel a tavasz.

Türelmetlenkedtem, úgy éreztem, az idő ólomlábakon jár. Mentségemre szól, hogy nekem a legkevésbé se mindegy, a medvék mit gondolnak, „tél tábornok” erejéből meddig futja a védekezésre. Ha rajtam múlna, már holnap kapitulálhatna. Izgatottan vártam hatalmas, brummogó, barna társaim állásfoglalását, és délelőtt, a bevásárlással összekapcsolt korzózás közben az árnyékomat fürkésztem... Vajon van-e egyáltalán?

A feszültség lassan oldódott. Hazaérve, előbb a teraszon, apa ölébe gömbölyödve követtem a méltóságteljesen úszó felhőket, és kivételesen azért szurkoltam, hogy áthatolhatatlan takarót alkossanak. Később unottan csócsáltam egy rúd báránypacalt, majd desszertnek a pénteken félretett marhafejbőr csonkját. Tényleg csak az íze miatt.

Nyammogtam a pokrócaim fedezékében, és elszunyókáltam. Álmomban lusta maci voltam, hangosan horkoltam, és elmerültem a téli horpasztás varázslatában. Elképzeltem, milyen december elején teli gyomorral bevackolni, ájultan aludni, és kicsit sem törődni a dermesztő időjárással, a fák között vágtató fergeteggel, a bundára tapadó hóval, az ujjak közé férkőző jégkristályokkal. Mennyire mesés kiheverni a mozgalmas hónapok fáradalmait, kiböjtölni a tetszhalott természet eszmélésének pillanatát! Olyasmi ez, amiért cserébe a gyomrom mordulásai is bajosan keltenének fel, ha mackó lennék…

A ködkép elpárolgott, és éhes törpetacskóként ébredtem. Míg vacsoráztam, hanyagoltam az évszakváltás, meg a hétvégére beharangozott frontátvonulás ügyét. Utóbbi idebent nem számít. A tető felfogja az esőt, a falak feltartóztatják a szelet, a kövéren terpeszkedő kályhában vidáman lobog a tűz, a lámpa fénye az ablakon túlra kergeti az este leereszkedő sötétjét, a televízió pedig helybe hozza a nagyvilág történéseit.

medve.jpg

Köztük azt is, hogyan döntöttek a medvék. Megállt a számban a falat, amikor a szombat esti híradóban a fővárosi állatkertből Balut, a miskolciból Borkát és Dorkát mutatták. Árnyék sehol, egymástól kilométerek százaira a mackók boldogan lakmároztak a szabadban. Repdestem az örömtől, hiszen érkeznek a melengető napsugarak, jönnek a langyos szellők, a bélelt kabátom a szekrénybe kerülhet. Feltéve, hogy nem az ünneprontó időjósoknak lesz igazuk, akik lehűlést valószínűsítenek.

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr6814826524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása