Évértékelő 2019

Rendet raktam vastagodó krónikámban. December végéhez közeledve felidéztem hétről hétre gépbe körmölt memoárjaimat, leporoltam mesekönyvem idei fejezeteit, kattintásra csábító kiemelésekkel színesítve szövegbe foglaltam pár említésre érdemes história címét. A rövid leltár elkészült, és bizakodom, hogy miközben nem téved el senki ajánlataim útvesztőjében, talán szerény hagyományt teremthetek első évértékelőmmel.

panka_newyear.jpg

Kalandok, események sorát megörökítő félszáz történetből válogathattam… Hosszasan vizsgálgattam a fájdalmas, illetve az örömteli pillanatokat, a sikereket, a kudarcokat, a különböző programokat dokumentáló, a mögöttem lévő hónapok hangulatát meghatározó sztorikat. Köztük rögtön azt, ami azon a szomorú márciusi szombat délután gyászba borította a tavaszt, és átmenetileg elvette a kedvem a naplóírástól…

Hirtelen elment, apa édesanyjával nem találkozhattam többé. Pénteken megígérte, hogy jelentkezik, ám a telefon csörgése, a várt hívás helyett, a gyötrelmes búcsú hírnöke volt… Úgy mondták, eztán sosem láthatom, bensőmben csupán a sajgó üresség és a kétség maradt… Azóta sokszor szólongattam magamban, míg most, a karácsonyi gyertyalángba meredve ismét figyelmes lényére, fürkésző tekintetére, mosolyára gondoltam. A nagyanyónak szánt panaszos levélre, amelyben dacosan üzentem, ragaszkodom hozzá...

A bánatot nagyapó enyhíti. Elmúlt nyolcvan esztendős, november elején szerencsére mégis gratulálhattam a születésnapján. Áhítattal hallgattam lebilincselő anekdotáit, tátott szájjal bámultam a réges-régi, letűnt világ megelevenedését… Beavatott a szekrényeken zsúfolódó, féltve őrzött tárgyak legendáriumába, emlékezetembe véshettem merre csatáztak a vitrinben táborozó ólomkatonák, miféle rangadókon brillíroztak az „aranycsapat” kabátgombokból csiszolódott öregfiúi. A vidámságról a hajdani barát, a rádiókabaré avítt felvételein tréfálkozó Hofi Géza gondoskodott.

A híres humorista szavait latolgatva eldöntöttem, nem tippelgetem, a disznó mennyit fog fialni... Eldicsekszem inkább azzal, hogy nyáron, a Velencei-tó partján életet mentettünk. Fontos ez akkor is, ha a köré sereglők gyűrűjéből kiszabadított vízisikló rémültében elfelejtett hálálkodni a közbenjárásért. Nyelvét öltögetve mászott le apa tenyeréről, és eliszkolt a nádas melletti bozótos füvében. Kígyó vagy sem, járt neki az esély, én pedig beérem a tanulsággal: önzetlenül segíteni jó.

Aktuálisak a szemrehányások is, hiszen csalódást okoztam. Dolgoztam rengeteget, a meséim mégsem jelentek meg papíron... Micimackó napja hiába motivált, torkos példaképem, valamint két társa, Malacka és Tigris támogatása kevésnek bizonyult. Az érvényesüléshez sajnos nem elég a méretes mézes csupor, a szorgalom, az elkötelezettség… Követőim a fejemre olvashatják, hogy elbuktam, holott szuper lenne legalább puha kötésben, pláne patinás bőrben, a polcra pakolni a munkáimat…

Meddig tart a kényszerű várakozás? A „nagy böjt” húsvét előtt megtanított türelmesen lesni a lehetőségeket… Díjazom a lepottyanó morzsákat, lelkesen fogadom az apró gesztusokat, szívességeket, és a legkevésbé sem adtam fel a Gutenberg-galaxis meghódítását. Reményeim szerint egyszer kijavítjuk az elbeszéléseimben rejtőző hibákat, nyomdába küldjük a gyűjteményemet. Sőt, postázzuk a tervekhez passzoló, profihoz méltó illusztrációkat is.

Könnyebbség, hogy utóbbiak közül néhány már a fiókban lapul… A traffipax rögzítette „bűnjeleket” megszégyenítően éles fotók rólam és Fülöpről, Balatonnál megismert pajtásomról, abban a hatalmas, piros terepjáróban… A vakáció alkalmából ellőtt, kapkodva beállított képkockák, a strand homokját a kánikulában árnyékoló kék-sárga napernyők alatt… A kutyabolond anyukám áprilisi köszöntésekor is használt portrék a Vizslafotózás műterméből.

Visszaszámlálás nélkül, pusztán a fényekből tudom, a sötétség ideje lassan letelik. A napocska egy hete észak felé igyekszik, a küszöbön toporog a zajos szilveszter. Felőlem jöhet, noha az ünneplés perceit jobbára átalszom, a pezsgőért, a petárdadurrogásért kicsit sem rajongok. Az utcákon ésszel mulatozókkal ennek ellenére éppúgy nincs bajom, mint a csendesen koccintókkal... Elfogulatlanságom igazolására, sietve kívánok is mindenkinek tengernyi örömöt, sikerekben gazdag, boldog új évet!

Fülipuszi, Panka

Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

https://pankamesekonyve.hu/api/trackback/id/tr4815370322
Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

BEKÖSZÖNTŐ

Köszönöm, hogy felütötted a borítót, és belelapoztál Panka Mesekönyvébe! Történeteimből egy törpetacskó életének érdekesebb eseményeit ismerheted meg. Fülipuszi! Panka

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása