Lemondtam a nyalka huszárok beígért parádéjáról, nehéz szívvel elfogadtam, hogy bezárkózott a világ. Sűrűsödik az aggodalom, a köhécselőket gyanakodva méregetik, az ismerősök tiszteletteljes távolságból köszöntik egymást. Veszélyhelyzetet hirdettek a héten, elmaradtak a március 15-i ünnepségek, a hősökre idén csendben emlékeztünk.
Dobhattam sutba a vidám tacsis muri dédelgetett tervét, készülhettem anyáékkal az önkéntes remeteségre. Karanténról, látogatási tilalomról szó sincs, apa puszta megszokásból csukja a kertkaput. A kocsibejáró hagyományosan addig áll nyitva, amíg kiügyeskedi az autót, vagy betolat a szűk nyíláson.
A vendégek a felhajtón parkolnak. Ritkán jönnek, és a portánk különben sem hangos a zabolátlan buliktól. A barátok jobbára párosával érkeznek, a zimankós napokon teát, forralt bort, az enyhébbeken bodzaszörpöt, limonádét kortyolgatnak, halkan beszélgetnek. Felnőttként tekintenek rám, szunyókálást mímelve fülelhetek szavaikra…
Munkáról, családról, bundás kedvencekről, az utóbbi időben a messzi Kínáról, a közelebbi Olaszországról folyik az eszmecsere... Az elhalasztott utazásokról, a határokra fittyet hányó, erejét fitogtató, a gyengéket legyűrő vírusról. Kórházakról, harcoló doktorokról, ápolókról, lehetséges forgatókönyvekről, a megelőzés módjairól, és arról, mi legyen a vöröskeresztes szekrénykében, illetve a spájzban.
Gyorsan lekopogom, a betegség eddig elkerült, pihenhetnek a lázmérők… Három is lapul a fiókban, ám szerencsére régen nem akadt dolguk. Biztos, ami biztos, felelősségteljesen ellenőrizték, kipróbálták, megcsipogtatták, leöblítették, majd elrakták mindegyiket… Jól megférnek a pirulák, kapszulák, kötszerek, fertőtlenítők, vitaminok társaságában… Felőlem eztán örökre a sötétben várhatnak a sorukra.
Tele az éléskamra is... Kicsi ahhoz, hogy igazán népes hadakat szolgálhasson, de így legalább anya könnyedén feltölthette a polcait... Összeírta a szükségesnek ítélt cikkek terjedelmes listáját, többoldalas sillabusszal vágott neki a szombati bevásárlásnak. Hosszan válogatott, kosara hamar megtelt, és végül kettőt gurított át a kasszánál. A terhüktől roskadozó kerekes alkalmatosságok kiürítésének gondjával apának kellett megbirkóznia.
A boltból hazatérve általában segítek pakolni... Csábítanak az izgalmas ínyencségek, űz a kíváncsiság. Mellső mancsaimmal megkapaszkodom a viseltes, piros szállítóláda peremében, farkcsóválva szimatolok. Orrom hegyével böködöm a hentes titokzatos papírcsomagjait, csorog a nyálam a fólia alatt pompázó pulykacombok láttán… Nálam a krémsajt is sikert arat, a mostani hurcolkodás azonban fikarcnyi érdekességet sem kínált.
Liszt, cukor, kartonnyi tartós tej, ásványvíz, konzervek, zacskós levesek, tészták… Unalmas, kevéssé a fogam alá való cuccok, mégis lelkesen vettem ki a részem a feladatokból. Lábatlankodtam szüntelenül, és örültem, hogy anyáéknak lesz mit enniük, véletlenül se fanyalodnak rá a kosztomra. A konyha sarkában megbúvó ládámban felhalmozott tömlős húspástétomra, a szárított marhafejbőrre, a szőrös nyúlfülre.
Dúskálok a finomságokban, ha úgy alakul, némi koplalással, beosztással sokáig kihúzom. Van hol rejtőznöm, a lakás tágas, levegős, idebent nincs mitől félnem. Az udvar elég nagy, a kerítés masszív, a környezet békés. A tél búcsúzik, bimbót bontanak a tavaszi virágok, rügyeznek a bokrok, a tóparti, esetleg erdei csavargás pedig néha talán belefér.
Kutya világ ez, a dakszlis zsúrok rendezését sajnos éppen nem támogatják a szabályok. A veszélyhelyzet reguláit ezzel együtt természetesen komolyan kezelem, indokolt esetben védőmaszkkal takarom magam, gyakran praclit mosok. Bekvártélyozok a kuckómba, vigyázok anyára, apára, és nektek is drukkolok, szerintem böjtöljétek ki otthon a bajt.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
