Fásult nyugalomba süppedve pihen a világ, az utcán színes konfettit kerget, néma papírtrombitát görget a szél, a fák csupasz ágain károgó varjak tollászkodnak. Idebent rezzenéstelenül őrzi a karácsony hangulatát a feldíszített fenyő, ám az ünnepnek vége, csodája lassan ködbe vész. Zajos hajcihő kíséretében máris elbúcsúzott az óév, szilveszter éjjelén beköszöntött az új esztendő, a küszöbön toporgó szürke hétköznapok érkezéséig annyi van hátra, hogy felsoroljam fogadalmaimat.
Magányosan félrehúzódva körmölök, pontról pontra bővítgetem a terjedelmes listát, önkéntes vállalásaimat senkinek sem magyarázom. Hétpecsétes titok minden gondolat, a régebbi és a friss ígéretek, a mögöttem, no meg a még előttem lévők egyaránt. Éppen elég nekem tudnom, mit mulasztottam az elmúlt hónapokban, hányszor vallottam kudarcot, próbáltam hiába átlépni saját árnyékomon, miféle különös terveket dédelgetve vágok bele most a kifürkészhetetlen jövőbe.
Magammal kevéssé törődőm, az alakomat formáló szigorú fogyókúra sürgetése, a lusta heverészést váltó sportos életmód erőltetése, az ártalmas szenvedélyek hanyagolása esetemben szükségtelen. A krónikámat gyakorta fellapozók, a históriáimat hétről hétre olvasgatók tudják, noha picinyke szívemben elfér az egész földkerekség, a központi hely az enyéimé. Feleslegesen tagadnám, szeretteim a legfontosabbak, aligha kérhetnek olyant, aminek a teljesítését elbliccelném.
Az vesse rám az első követ, akinél nem a családé a főszerep. Az összetartó kicsiny falkáé, amelynek tagjai hamarjában befogadtak, védelmezőn gyámolítottak, szorgalmasan tanítgattak, megmosolyogták gyermekkori csínytevéseimet… Csócsálhattam a pokróc sarkát, leszaggathattam a vénséges plüssmaci orrát, feláshattam az elgereblyézett veteményest, kikotorhattam a kert szépséges virágait, de féltő öleléseknél, fejcsóválós korholásnál súlyosabb büntetést sosem kaptam.
A legkönnyebben anya kedvében járhatok. Biztos a siker, ha kerülöm a hajnali vircsaftot, a mocorgós fészkelődést, hagyom szundikálni az ósdi vekker bosszantó ricsajozásáig… Pattogós ugrándozás, szertelen szökdécselés nélkül böjtölök, míg feltálalja az ínycsiklandó reggelit, bármily csábító illatok környékezzenek, intésére emlékezve a forró sütő közelébe sem megyek... Ráadásként becsülöm a munkáját, csöppnyi mancsaim sáros nyomaitól megkímélem a fényesre suvikszolt padlót.
Beéri apróságokkal apa is. Karjaiba kéredzkedve nyaggathatom, messzire űzhetem homloka fölül az aggodalom tornyosuló fellegeit, cuppanós fülipuszijaimmal felderíthetem. Csinos kiflibe kunkorodva bóbiskolhatok az ölében miközben dolgozik, keze finom simogatása megsúgja, mennyire vagyunk a kiadós ebédtől, a vidám délutáni sétától. Peckes trappolásom láttán tekintetébe büszke ragyogás költözik, lelkesen mutat be az ismeretlen ismerősöknek, mesél rólam az érdeklődőknek.
Örömmel vettem fel a tempót fiatal társammal, Bóval. A kajla tacskófiú kondiban tart, hisz folyvást izgalmas kihívások elé állít, ébredéskor azonnal játékot provokál, futkározásával zűrzavart csinál. Neki a tóparti korzózás csekélység, igazi kirándulásnak az számít, amikor a meredek emelkedőket, a kilométerek sokaságát kinevetve bebarangolunk hegyet, völgyet, erdőt, mezőt. Serényen takarít, tisztára nyalja a tányéromat, elfáradva kizárólag mellettem hajlandó álomra hajtani kemény kobakját.
Észrevétlenül rohan az idő, mialatt csendben elmélkedtem leterítette hunyorgó csillagokkal pettyezett fekete palástját a januári este. Idén már másodszor vár a puha ágyikó, a meleg paplan, ábrándozhatok eztán rengeteget, a pezsgőspalack tompa pukkanásakor elmormolt vállalásaimhoz azonban ragaszkodom. Kötöm az ebet a karóhoz, és újévi fogadalmaim közül egyet tüstént kipipálok. Sietve leírom, azt kívánom, hozzon békés, boldog új esztendőt nektek kusza dakszlikaparásom.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
