Hosszú szünet után végre megrendezik, minden fajtám béli okkal lelkendezik, hullhat az égi áldás, süthet a nap, a mulatság idén el nem maradhat. Csilingelő csobogással hirdeti kezdete közelségét a fürgén rohanó Séd, róla suttognak az árnyat adó lombok, vakációmról megtérve a királynék városába szervezett buliról beharangozó mesét mondok. Csodás lesz, ezt elárulom, izgatottan készül megannyi pajtásom, szombaton a dakszlik útra kelnek, a nyarat búcsúztatni a veszprémi Tacsi Talira mennek.
Nekünk is ott a helyünk a Betekints-völgy tarka forgatagában, a világgal szimatolva ismerkedő fiatal társammal, Bóval a zajos sokadalomban elvegyülünk, a szórakoztató programban boldogan részt veszünk. Megbámuljuk a színpadi műsort, bekukkantunk a szépségversenyre, a kutya-gazdi fotózásra, a portékáikat kínálgató árusok egyikének-másikának sátrába. Szokás szerint valamit biztosan kapunk, ám legszívesebben a büfékben válogatunk, némi finomságot befalunk, aztán uzsgyi, csavaroghatunk.
Temérdek érdekesség hívogat, élvezhetjük a kalandokat, bármerre elindulhatunk, csalódni aligha fogunk. A kavicsos ösvényen az apácák kolostorának romjaitól a csillogó dísztóhoz jutunk, a part menti nádasban lustálkodó békákat, a szelíden hullámzó víz tükre alatt kecsesen úszkáló halacskákat láthatunk. Középütt kicsiny szigetecske vár, a földjére átnyúló hidacskát talán kijavították már, emitt szitakötő cikázik, amott zöld gyíkocska szalad, aki figyelmesen ballag, mellettük békésen elhalad.
A távolból mintha felhangzana a valaha erre zakatoló kisvonat mozdonyának bohókás fütyülése, és noha a súlyos kerekek jellegzetes csikorgása ködös emlék csupán, az utazókat fogadó állomás épülete rendíthetetlenül áll. Csendjében tisztelettudóan megpihenhetünk, a régen felszedett sínek vonalára álmodott sétány bebarangolásához erőt gyűjthetünk. Megidézhetjük a tárcsájával integető kalauzt, a bajszos masinisztát, majd a fenséges sziklafal tövében követhetjük az elveszett szerelvények nyomát.
Jobbról a Gulya-domb uralja a káprázatos vidéket, a rajta magasodó kilátó tornya felé meredek kőlépcső tekereg. A fárasztó kaptató megmászása az aprócska szobacirkálóknak kevéssé ajánlott, helyette farkcsóválva baktathatunk tovább a hatalmas fák őrizte kies síkon, ámulhatunk a köröttünk feltáruló páratlan varázslaton. Elkocoghatunk a hajdani vidámpark bal mancsra eső bejáratánál, vizslathatunk felhagyott malmot, népes játszóteret, a hegy gyomrában eltűnő titokzatos üreget.
Volt idő, mikor a komor alagút sötétjében a vasparipa futott itt át túloldali megállójához, az állatkert kapujához. A pénztárhoz, ahol a vadak rácsokkal körülvett birodalma kezdődik, és ahonnan beljebb a köznapi négylábú akkor sem mehet, ha rendesen fizet. Jeggyel vagy nélküle, az ebeknek az elefántok, a zsiráfok, az oroszlánok, no meg többi egzotikus jószágok szállásán nincs keresnivalójuk, a hozzánk hasonló kíváncsiskodóknak innen csakis a csörgedező patak kanyarulatához vezethet az útjuk.
Felülről szédítő, alulról lenyűgöző, a fodrozódó habok felett átívelő híres viaduktra felkapaszkodni nem kötelező, nekem bőven elég, hogy alakját méregethetem, pompás panorámával kecsegtető szerkezetét sajátos perspektívámból nézegethetem. Kitartok a lenti nevezetességeknél, az utcáknál, a tereknél, a messziről érkezőket ínycsiklandó illatokkal csábítgató éttermeknél. Megkóstolom, ami elém pottyan a kockás abrosszal leterített asztalról, teli pocakkal térek haza erről a kirándulásról.
Az elköszönésre, vele a „doggy bag” itthoni bontogatására gondolni persze egyelőre meglehetősen korai, az ünnepélyes megnyitó perceiig is hátravannak még a hét csigalassúsággal vánszorgó napjai. A kalendáriumban mostanság sorra jelölgetem az eddig eltelteket, közben ezzel a rövid mesével nektek, tacskóknak üzenek. Legyetek résen, mert hatot alszunk és jön a veszprémi Tacsi Tali, a fergeteges parti, ahova mindnyájunkat elvárnak, kérlek benneteket, szóljatok valamennyi barátnak!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
