Mozdulatlanul meglapul a nyirkos avarban, az erdő fáinak enyhet adó árnyékában, ég felé törekvő szomszédaival a növekedésben versengeni restell, a mellette elhaladóknak észrevétlenül kalapot emel. Kíváncsian megnéz mindenkit, a világ ügyes-bajos dolgaival sietősen ismerkedik, kihasználja a neki rendelt varázslatos napokat, a sebesen tovatűnő gyönyörűséges pillanatokat. Igazán kevéssel beéri, kurta históriáját szívesen elbeszéli, csupán azt szeretné, ha tudnák róla, ő a nagy őzlábgomba.
Bóval könnyűszerrel ráakadtunk, fürge társammal tekergés közben a bozótban belebotlottunk, farkunkat csóválva körbeszimatoltuk, avatatlan dakszliként származását firtattuk. A bemutatkozáson hamar túlestünk, a találkozás alkalmából udvariasan megpihentünk, porcikáit alaposan szemügyre vettük. Méregettük esernyőszerű sityakja barna pikkelyeit, sűrűn sorakozó fehér lemezeit, tönkje karcsúságát, eleganciát sugalló gallérját, ízlelgettük édeskés dióillatát, csodáltuk érdekes előadását.
Nekünk úgy magyarázta, fajtája spóráit a bolondos fuvallat valahol a messzeségben réges-régen felkapta, az apró falucskánk feletti vénséges tölgyesben óvatosan lerakta. A fáradt utazók helyüket sokáig keresték, a földre hullott leveleken lefoglalt ideiglenes szállásukat idővel a vastagodó humusz hűvösére cserélték. A sötét mélyben kiböjtölték a tikkasztó nyarat, a kánikulára tekintettel a kolónia hónapokra lent ragadt, sóvárogva várták a pompás ősz beköszöntét, az éltető csapadék érkezését.
Az évszakváltás elhozta a megújhodást, picurka testvéreivel boldogan hallgatta az esőcseppek kopogását, a felszínen szaladó vékonyka erecskék csilingelő csobogását, a talaj szűk repedéseibe leszivárgó víz bugyogását. Szólította a természet, immár nem henyélhetett, a korhadékban gyorsan meggyökeresedett, fonalait kinyújtóztatta, csúcsukat a szabadba kidugta. Kóstolgatta a friss levegőt, a susogó lombkoronán át beszüremlő fényben megfürdött, szereplésére izgatottan készülődött.
Eleinte gyámoltalanul próbálkozott, családja hagyományait követve fiatalon dobverőt formázott, majd a hajnali ködből bátorságot merített, a távolabb ácsorgóknak kitárulkozva odaintett. A hosszan kanyargó völgyben temérdek népet látott, emitt mogorva malac dagonyázott, amott agancsos szarvas baktatott, elsőként egy arra caplató bogárral parolázott. A hirtelen lezúduló zivatarban a jövevénynek fedelet biztosított, száraz kvártélyt adott, a kékeszöld páncélossal jól mulatott.
Odébb a szemközti tisztáson pöfeteg terpeszkedett, párjához simulva vigyázta a fűben cseperedő csöppségeket, megüzente az ifjoncnak sebtiben, nincsenek magukban a rengetegben. Kicsit feljebb, ott a gyertyánosban vargányák rejtőznek, az odvas törzseken laskák tenyésznek, a fenyvesben a rizike osztozik a pereszkék nemzetségével, a tinóruk seregével, a gyilkos galócára hasonlító csiperkével. Csendben meghúzódnak, nem hangoskodnak, a fonott kosárkát cipelő gyűjtögetők elől elbújnak.
Fazékban, lábosban, sütőben befejezni egyikük sem akarja, hiába remek a szakács, ígéretes a recept, a főzőcskézésből a kompánia összes tagja örömest kimaradna. A főfogás megtisztelő címét hálásan lepasszolnák, a veszedelmes vadonban megkezdett rövidke pályájukat végigjárnák. Jöjjön inkább az üdítő harmat pirkadatkor, a csípős hideg alkonyatkor, a szerencséseknek a vágyott jövőt aligha a pazar tálalás jelenti, pajtásunk legfontosabb céljaként utódai ezreinek szélnek eresztését említi.
Megértően bólogattunk, búcsúzóul tacskóbecsületünkre megfogadtuk, a hozzá elvezető útvonalat titokban tartjuk, árulkodó nyomainkat gondosan álcázzuk. Ügyelünk, hogy rá ne bukkanjanak, közelében a kirándulók gyanútlanul elballagjanak. Vállalásunk nehezén túl vagyunk, ám utóbb azért annyit elsuttogunk, amennyiben menedékét mégis felfedezitek, szépen kérlek, a kedvünkért legyetek kíméletesek. A nagy őzlábgomba a barátunk, története elmesélésével sorsát a kezetekbe adjuk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
