Madárdalos rengetegének ösvényeit naponta járom, fenséges szépségét ámulva csodálom, óvatos lakóiban barátaimat látom. Intek a fiatal hajtásoknak, tisztelgek a strázsáló vénséges faóriásoknak, az időtlen szikláknak, köveknek, nyomaikkal a vadak nekem üzennek. Megosztják örömüket, bánatukat, hallom…
