Reggel előmerészkedik, a világos órákban tornácunk korlátján napozik, piciny csápjaival integetve a járókelőket üdvözli, tekintetével a magasban úszó fellegeket követi. Az árnyékok hűvösét kerülve néha odébb mászik, érzékeny lelke simogató melegre vágyik, álmodozva hallgatja a fák kopasz ágain trillázó madárkák vidám dalát, kóstolgatja a levegő friss illatát. Kíváncsian fürkészi a távoli tájak üzeneteit, latolgatja lehetőségeit, vackát rövidesen utódira hagyja, a parányi katica a tavaszt várja.
Ősszel hiába hívogattuk, kedves dakszlipajtásommal, Bóval a jól fűtött lakásba sikertelenül invitáltuk, noha jobbat aligha kínálhattunk, szabadkozva hárította páratlan ajánlatunk. A hideg jöttekor inkább elrejtőzött, a katonás rendben felpakolt farakás mélyére költözött, odabent az alváshoz hálóruhát öltött. Nyomát gyakran kutattuk, karácsonykor meglátogattuk, zajongásunkkal nem háborgattuk, az otthonául szolgáló rönköket csendben vigyáztuk, a kályhában felcsapó perzselő lángoktól megóvtuk.
Az enyhe idő a szundikálásból a héten felrázta, langyos fuvallatok sóhajaival csalogatta, a szokatlanul hamar érkező kikelet ígéretével az égbolt tündöklő tükre alá csábította. A szólításnak engedve a lustálkodást gyorsan fel is adta, elgémberedett tagjait egyenként alaposan megtornáztatta, ropogva mozduló lábacskáit ízenként behajlítgatta, a szúrágta hasábok védelméből fejét kidugta. Gyanakodva körbenézett, forgolódva felmérte a feltáruló vidéket, ráérősen megtette az első tétova lépéseket.
A készülődés jegyében a népszerű helyeket felkereste, híres-neves szárnyacskái pirosát a fűszálakon csillogó finom harmatban megfürdette, fekete pettyeit ragacsos fenyőviasszal fényesre dörzsölte. Megbámulta a vadszőlő tekergő indáit, a szerény tavacskánk partján álló néma sziklák repedéseit, majd kuckójához sietve visszakocogott, a bejáratnál elmerengve topogott. Kifújta magát, leküzdötte fáradtságát, számba vette a sétája során fogadott örömteli köszöntéseket, a felbukkanó ismerősöket.
Emitt a köveknél rögtön barátok karjába futott, a veszélyes felderítőúton lévő hangyákkal boldogan parolázott, fázósan didergő sorstársaival az évszakváltásáról tanácskozott. Míg meghányták-vetették a legfontosabb dolgokat, a légből döngicsélve leszálló legyecskével bővítették alkalmi kompániájukat, zümmögéséből levonták a tanulságokat. Eszerint idén valahogy mindenki a kelleténél korábban kelt, a kert összes zuga megtelt, tele van élettel az erdő, a mező, könnyedén belebotolhat a csellengő.
A tétel igazolását nyugodtan bízhatták másra, akadt jelentkező a bizonyításra, kevéssel arrébb a nagy hőscincér értetlenkedett, éppen az elkapkodott ébresztő miatt kesergett. Úgy mondta, a vekkert nála hagyományosan a zöldellő májusra húzzák, a dermesztő februárban legfeljebb tévedésből abajgatják, most mégis szándékosan felverték, udvarunkba kérették. A vén tölgy kérgében kanyargó alagútjából bosszúsan duzzogva kikászálódott, sértetten méltatlankodott, ám magyarázatot senkitől sem kapott.
A kicsiny csapattal sokáig ácsorgott, válaszok híján csupán a természet csodáin ámulhatott, bármerre pillantott, dagadó rügyeket, kacéran pompázó virágokat látott. Amott a mandula tervezgeti a jövőt, az aranyeső növesztget új vesszőt, a szomszédban az aprócska téltemető bontogatja ragyogó sárga szirmait, az árok mentén temérdek százszorszép hinti szét pollenjeit. Ásítva nyújtózkodik a borostyán, pajkos vízcseppek gurulnak a puha mohán, ha a nyárelő kopogtatna, együtt ünnepelnének talán.
Mulatságukra rengetegen eljönnének, a közelben máris gyülekeznek, a Mátyás csinálta hajnali jéggel, dérrel kevesen törődnek, a fagyos zimankó, a havazás búcsúzásában reménykednek. Pajtásommal mi is izgatottan figyeljük a jóslatokat, Bóval érdeklődve találgatjuk, a meteorológusok ezúttal vajon mivel biztatnak, szurkolunk a portánkon vendégeskedő pöttyös bogárkának. Tornácunk korlátjáról ma késő estig vizslatta a messzeséget, hozzánk az ablakon belesett, a parányi katica a tavaszért imát rebegett.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
