Seregnyien átkozzák, a kénköves pokol bugyraiba kívánják, mások imádják, nélküle a nyarat ezen a féltekén elképzelni sem tudják, perzselő kirohanásait örömmel fogadják. Jelenléte éppen időszerű, gondoljon bármit a kalendáriumra tekintve a nagyérdemű, tombolhat sokáig, némi túlzással akár az ősz első kopogtatásáig. Kibekkeléséhez receptet csinos dakszlipajtásommal, Bóval aligha adhatunk, csupán annyit mondhatunk, míg a frissítő nyári záporok után kék az ég, felőlünk maradhat a hőség.
Könnyű nekünk, a fullasztó kánikulát híresen remekül viseljük, sőt, kifejezetten szeretjük, ölelésében boldogan elpilledünk. Hajnalban megszokásból didergünk, a hideg puszta említésére reszketünk, hortyogva fészkelődünk, miközben lassacskán ébredezünk. Vékonyka takarónk alatt meglapulunk, pocakunkat a mennyezetnek mutatva egymáshoz simulunk, csukott szemekkel tervezgetünk, lehunyt pilláink mögött csodás képeket nézegetünk, az előttünk álló pompás lehetőségek során elmélkedünk.
A programot kerti ellenőrző körutunkkal kezdjük, a kavicsos ösvényeken szimatolva ténfergünk, a bokrok aljában sünmama halvány nyomainak vizslatásába belefeledkezünk. A vöröslő napkorongot felbukkanásakor köszöntjük, a portánkat határoló félelmetes kőfal tetejéről a távolba révedünk, a szomszédos hegyoldalt borító erdő szépségében gyönyörködünk. A fenséges rengeteg lakóinak halk neszezésére hosszan fülelünk, aztán felkerekedünk, alaposan kilépünk, reggelizni a konyhába sietünk.
Odabent tányérkánk kizárólag ránk vár, a finom falatkákkal ilyenkor mindkettőnkét régen megrakták már. Vita nincs, a békesség értékes kincs, nem morgunk, vagy netán acsarkodunk, inkább a morzsák gyors eltakarítására koncentrálunk. A forróságban is van étvágyunk, mégsem tömjük degeszre a gyomrunk, bendőnk pukkanásig pakolását rendre későbbre hagyjuk. Az izgalmas kirándulásokért, a pazar sétákért effajta áldozatot szívesen hozunk, hisz a csavargás a legkedvesebb elfoglaltságunk.
Versenyt futunk az idővel, a percről percre emelkedő hőmérséklettel, farkunkat csóválva nekivágunk, nyakunkba vesszük a lábunk, a fái lombkoronájának enyhet adó árnyékával csábító sűrű felé jó korán elindulunk. A kapunktól tacskószökellésnyire magasodó sziklák tövében kanyargó poros úton lelkesen trappolunk, rejtélyes csapásokon baktatunk, az ismerős helyekre, a feltáratlan vidékekre hamar eljutunk. Vidáman kalandozunk, a meredélyekre felkapaszkodunk, rövid pihenőket néha beiktatunk.
Suta bal hátsó tappancsomnak kell a kímélet, a sántikálás, sajnos, fékezi a menetet, apa derékszíjáról terepfoltos kulacsa a kényszerű szünetekben lekerülhet. Tartalmát a megállásoknál elkunyeráljuk, felváltva dézsmáljuk, az utolsó cseppig mohón lefetyelve kiisszuk, vizével szomjunkat oltjuk. Közelgő kiürülése jelzi, az új csúcsok meghódítását érdemes félretenni, ideje visszafordulni, a fokozódó meleg fojtogató szorítása elől otthonunk hűvös fedezékbe hazatérni, kuckónkban a fáradalmakat kiheverni.
A délután a henyélésé, az álmodozással kombinált szunyálásé, noha a lustálkodás a puha pokrócon sem köt le örökké. A teraszon hívogat saját strandunk, az afféle elnagyolt tengeri kagylót formázó gyerekmedencében bármikor megmártózhatunk, fröcskölve lubickolhatunk. A simogató hullámok a hasunkig érnek, az üdítően langyos fürdőben a legapróbb kutya is bátran a mélybe merülhet. Veszély senkit nem fenyeget, szerény wellnessközpontunkban privát masszőr, gyengéd úszómester dédelget.
A szárítkozással az imént végeztünk, a bolyhos lepedőn játékosan meghemperegtünk, majd ügyesen megtörölköztünk, anyára függesztettük kérdő tekintetünk. A megerőltető nap zárásaként bizony jár a vacsora, igazán elárulhatná, miért üres még mindig párosunk két tisztára nyalogatott tálkája. Az esti menüvel megküzdünk, elégedetten lefekszünk, holnapi feladatainkra készülünk, a hőségre mi dakszlik legyintünk, vele valahogy elleszünk, a tőle szenvedőknek rögvest temérdek hűsítő fülipuszit küldünk.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
