Bámulom az égbolton úszó fellegek közt hunyorogva lekacsintó csillagokat, az ablakon kikukucskálva követem a komótosan ballagó holdat, érdeklődve várom a megállíthatatlanul közelgő változásokat. A kalendárium azt súgja, a sötétség a héten feladja, a párkányon lobogó adventi gyertyák fényében a terjeszkedést a világosságra hagyja, hosszabbodhatnak a nappalok, és ettől máris boldogabb vagyok. Érkeznek az ünnepek, csinos pajtásommal, Bóval készülődhetek, karácsony előtt utoljára mesélek.
Filmvászonra kívánkozó történeteim ma épp nincsenek, izgalmas forgatókönyvet hirtelenjében aligha kerekíthetek, ám ha az év végi kavarodásban netán van kedvetek, egy újabb csendes história lapjaira elkísérhettek. Gyertek velünk barangolni, falucskánk környékén szétnézni, a kies táj téli szépségében gyönyörködni. Lessetek bele programunkba, tudjátok meg, ugyan mivel telhetett pirinyó barátaitok ezüstvasárnapja, mi tacsik merre jártunk, mit csináltunk, a komisz hideg ellen mennyit ért a kabátunk.
Rögtön az elején elárulom, suta bal hátsó tappancsommal ebben az időben az elhúzódó sétákat nem vállalom, az enyéimmel a szomszédban kanyargó keskeny ösvényeken botladozom. Bátor lovagomra támaszkodom, benne fenntartás nélkül megbízom, mancsai nyomát szakadatlanul szemmel tartom. A fagyos sárban bizony néha elkél az önzetlen segítség, ujjaim párnácskáit így is könnyedén felsértheti a védett zugokban megbúvó vékony jég, ami reggeli derűs hangulatom elrontásához bőségesen elég.
A bajt ezúttal megúsztam, noha ábrándozva kutyagoltam, a dermedt avarban a nevezetes Szintezési-ősjegy mellett elhaladtam. Havat piszkos foltokban láttam, a földre roskadt hóemberek hűlt helyét körbeszaglásztam, a Magos-hegy oldalában őrködő mohás sziklák alatt a Halastói-árokig elkocogtam. A fenyves szélén a turisták régen elfeledett emlékoszlopához óvatosan felkapaszkodtam, valaha oly büszkén csillogó jelvényüket megcsodáltam, pihenésképp a távolban hömpölygő ködöt vizslattam.
Fürkésztem a sejtelmesen gomolygó pamacsokat, a mögöttük elsuhanó rejtélyes árnyakat, titokban a lehetetlenért szorítottam, szívem mélyén bizakodtam. Reménykedtem, hogy végre megpillanthatom a világ körüli utazásáról hazafelé tartó Mikulás szélsebesen sikló varázslatos szánját, már-már hallani véltem a jóságos fehér szakállú palástjának suhogását, rénszarvasai patájának dobogását. Éberen füleltem, a messzeséget kémleltem, de hiába igyekeztem, bűvös meglepetésre véletlenül sem leltem.
Be kellett érnem a magasban szabályos alakzatban szálló vadludak jajongó gágogásával, a csapataik áthúzását jelző féktelen kiáltozással, a vándorlók páratlan zajongásával. Eljutott hozzám a kopasz fákon ücsörgő varjak károgása, a kéklő tollazatú élelmes madarak ricsajozása, kijózanító mondókája. Kéretlen észrevételeik felvertek a gyermeki álmodozásból, leckét adtak a rideg valóságból, eszembe juttatták a zimankó csiklandozását, vastag öltözékem alá tolakodó nyirkos kezének tapogatódzását.
Fáztam, vacogtam, sietősen kapkodtam mind a négy lábam, kényelmes otthonunk melegére percről percre jobban vágytam. A masszív kőfallal határolt legelő megsárgult füvét közönyösen csócsáló paripáknak futólag csaholtam, üdvözlő nyerítésükre válaszul farkamat vidáman csóváltam. A kisbolt kirakatánál picit lassítottam, a helyi csárda díszes kapujából a konyhán rotyogó, piruló finomságokat szimatoltam, itthon aztán a feltálalt csemegéket mohón befaltam, puha kuckómban nagyot aludtam.
Kusza gondolataimat a szieszta nyugodt óráiban apával megosztottam, dakszlikaparásomat általa közölhetőre formáltam, befejezésül beszámolómat alkonyat után krónikáim sorába felpakoltam. Most a felhők résein át leragyogó csillagokat mustrálom, hűséges társammal, Bóval őket a jövendő eseményeiről faggatom. Jelentkezni legközelebb karácsonykor fogok, a szeretet ünnepén zavarni, csalódást okozni nem akarok, hát előre szólok, szentestésre csupán afféle mesés köszöntést hozok.
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
