Ólomlábakon ballagnak a percek,
vén falióránk mutatói kimérten lépkednek,
az ünnepi várakozás terhét cipelve ügyelnek,
hogy időt hagyjanak a lázas készülődésnek.
A konyhában szorgos kezek serénykednek,
se vége, se hossza a vidám főzőcskézésnek,
a fedőt emelgető fazekak a tűzhelyen megülnek,
a halszeletek forró paprikás fürdőt vesznek.
A bejglit az elegáns tálcára régen kitették,
tetejét hófehér porcukorral finoman behintették,
ebédhez a mákosat, majd a diósat megszegték,
egyiket a másik után elégedetten ízlelgették.
Pihen a porszívó, nincs ma már több dolga,
a nappaliban álló karácsonyfát körbetakarította,
a szétszórt fenyőtűket a szőnyegről felkapkodta,
Jézuska az ajándékokat bátran lepakolhatja.
Mi tacskógyerekek a szobában lapultunk,
birodalmunkból ki sem dughattuk az orrunk,
noha a délutáni szieszta alatt próbálkoztunk,
az ajtó melletti résén titokban kukucskáltunk.
Ámultunk, bámultunk, csupa szépet láttunk,
a villogó fényfüzéreket farkcsóválva csodáltuk,
a díszek sorában a nyalánkságokat kiszúrtuk,
a habcsókkarikákért csorgattuk a nyálunk.
Sötét palástját az éj közben ránk terítette,
csillagaival a becses vendég érkezését jelezte,
kiböjtöltük, hát eljött a varázslatos szenteste,
ahogy kell, a karácsonyt leheletnyivel beelőzte.
Most a fejünk felett szálló angyalkákat fogadjuk,
a csilingelő csengettyűszóra azonnal ugrunk,
ám pajtásommal, Bóval rátok is gondolunk,
olvasóinknak boldog, békés ünnepet kívánunk!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
