Május első vasárnapján rendre megünneplik,
a gyerekek a világ egyetlen táján sem feledik,
ajándékaikat az alkalomra szeretettel készítik,
velük sajátjukat az anyák napján felköszöntik.
Pajtásommal, Bóval tervezgettünk éppen eleget,
találgattuk, kettősünk mivel kedveskedhet,
hogyan okozhatnánk ezúttal felhőtlen örömet,
miként tehetjük emlékezetessé a közös perceket.
Izgatottan vettük sorra a különféle ötleteket,
a kézenfekvőeket, az érdekesnek ígérkezőket,
vetettük el a számunkra túlságosan nehezeket,
a dakszliperspektívából kivihetetlennek tűnőket.
Kértünk tanácsot fűtől, fától, aprócska bogártól,
a hatalmas fenyőnk ágain fészkelő gerlepártól,
belehallgattunk a vahúrhíradó késő esti adásába,
a közeli erdő sűrűjének sejtelmes suttogásába.
Kíváncsian jártuk körbe szerény kertecskénket,
sünmama nyomában kutattuk a titkos helyeket,
csodáltuk a természet mennyi szépet rejteget,
varázslataiból kiválasztottuk a nekünk tetszőket.
Emitt megállva lilásan kéklő ibolyát szedhettünk,
a parányi virágokból csokrocskát köthettünk,
kevéssel odébb a sárga pitypangok hívogattak,
pazar nyaklánc fűzéséhez önként felkínálkoztak.
A pompás kellékeket lassacskán összepakoltuk,
felhasználásukkal a megfelelő pillanatot kivártuk,
ám végül párosunknak jutott az igazi meglepetés,
és elárulom, valóban léleksimogató a felismerés.
Kiderült, a legnagyobb ajándék mi, tacsik vagyunk,
szívünk melegénél értékesebbet aligha adhatunk,
önzetlen szeretetünkből nektek is tartogatunk,
minden anyukának sok boldogságot kívánunk!
Ha tetszett, kövesd Panka Mesekönyvét a Facebook oldalon.
