Kicsinyke pont a beláthatatlanul hatalmas ürességben, csillaga körül az idők kezdete óta egykedvűen keringő vándor a Tejút peremén. A végtelen semmiben száguldó, kékes gyémántként szikrázó sárgolyóbis szakadozott felhőtakaróval, magasba nyúló hósipkás hegyekkel, erdőkkel, mezőkkel, a mennyboltnak tükröt tartó óceánokkal, tavakkal. Fajok millióinak menedéke, hazája növények, állatok, emberek milliárdjainak. Ez a mi világunk, életem varázslatos ...
Lázasan pörög a munka, dübörög az építkezés, szakadatlanul dolgoznak udvarunkban az önjelölt mesterek. Hajnalhasadástól alkonyatig hangos a kert vidám fütyörészésüktől, kényelmes kávézásra, uzsonnaszünetre nem vesztegetik az időt. Özönlenek a különféle szállítmányok, emelkednek a fűszálakból, levélkékből, homályos eredetű szőrcsomókból összerótt falak, haladnak a fészekrakással a picinyke rozsdafarkúak.
Fürge kompániájuk a széles ...
Kerti sétáimon meglátogatom, szemmel tartom a haragosan száguldó szélben, a melegen simogató napsütésben. Izgatottan szimatolva járom körbe reggel, délben, este, tűnődve gyönyörködöm csodájában, a terméskőből rakott támfalacska tetején ücsörögve ízlelgetem édes illatát. Örülök az elsők közt szirmot bontó pompás jácintnak, vigyázom biztonságát, és fájó szívvel bánkódom mulandóságán.
Hagymácskáját a betoppanó tavasznak örvendező ...
Találkozásunkban reménykedve pirkadatkor keltem, nyugtalan türelmetlenséggel faltam a reggelit, mellső mancsaimmal az ablaknak támaszkodva fürkésztem a hajnal fátyolos fényében ébredező kertet. Jöttét kémlelve szerény álmokat dédelgettem, csupán látni akartam, esetleg tisztázni a bensőmet mardosó kérdést a festett tojásokhoz fűződő viszonyáról. Erősen hittem, húsvét lévén összeakadhatunk, ám a nyuszi megint megtréfált.
Könnyen kicselez, évről ...
Hamarosan megérkezik, az ősi hagyományokhoz híven eljön, hogy vidám színekbe öltöztesse a megszürkült világot. Régi fortélyait leporolta, tarsolyában kipróbált fogások sokasága lapul. Hangulatától függően verőfényben, langyos esőkben fürdeti a földeket, tréfáival feledteti a bút, a bánatot, a szomorúságot, derűt csepegtet a szívekbe, mosolyt varázsol a fáradt arcokra. Nincs már messze, a kertek alatt osonva közeledik a szeszélyes április.
...
Ölelésében észrevétlenül repül az idő, lehetségesnek tetszik a lehetetlen. Varázslata kiragad a valóságból, teret enged a könnyű szárnyakon érkező csodálatos álmoknak, szélesre tárja a kaput a képzelet tréfás játéka előtt. Leereszkedő sötét palástjába burkolózva rendszerint önfeledten húzom a lóbőrt, a pénteket mégis éberen fogadtam, az alvás világnapja tiszteletére számba vettem, hányféle pózban hortyogok éjszakánként.
Jellememről, ...
Csontjaimban érzem, közel járnak. Öles léptekkel, sietős eltökéltséggel róják útjukat, viseltes bocskoruk talpa alatt recsegve hasad szilánkokra a makacs éjszakai hidegben befagyott pocsolyák jege. Hatalmas posztózsákot cipelő görnyedt alakjuk hamarosan feltűnik a pirkadatkor bíborfényben fürdő határban, jöttükre felébred a természet, ünnepel a világ. Néhányat alszunk, és mindhárman itt lesznek, meghozza a meleget Sándor, József, Benedek.
Megértem ...
Pont olyan lesz, mint bármelyik másik. A mai békés este után a holnap túl hamar felsejlő hajnallal, a korai kelés nyűgével, kapkodós készülődéssel kecsegtet. Vár a sietős reggeli, a didergős tóparti séta, a telefon türelmetlen csörgése, a kimerítő munkában szünetet parancsoló, húzódozva érkező alkony ígérete. Velük jön a temérdek rohanás, morgásra érdemes bosszúság, no meg az unalmasan szürke hétfőt csajos mulatsággá varázsoló nőnap öröme.
Magához hív, nevemen szólít, a kaland örömével kecsegtet. Bűvös suttogása megbabonáz, kimondatlan szavai mintha távoli őseim üzenetét visszhangoznák. A viharos éjszakákon dalát fütyüli a kéményben a szél, árnyai a hold sápadt fényében ajtónkig lopódznak. Körülvesz, féltőn átölel, óvja lépteim, illatával irányt mutat. Emlékeztet, hogy szegről-végről hozzá, a szerdán világnapját ünneplő rejtelmes vadvilághoz tartozom.
Lakói a barátaim. ...
Nagyapó, ha itt lennél velem, te megmondanád... Véletlenül se hagynál kétségek között, simogatnád a kobakomat, ahogy apának kisfiú korában, türelmesen tanítgatnál, tréfálkoznál. Mesélnél az évszakok körforgásáról, a tikkasztó nyárról, a színpompás őszről, a havas télről, a virágos tavaszról. Mint az arra leghivatottabb megsúgnád, meddig komiszkodik a zimankó, hányat kell aludnunk a gólyák, a fecskék érkezéséig, mivel bátorítsam kikeletet váró ...
