Lehetetlen bármi mással összetéveszteni. Felismerem az óriási készülődésről, a kapkodásról, a tanácstalansággal társuló tervezgetésről, a lakást átmenetileg elárasztó, csomagolásra váró ajándékokról. A családi programok, ebédek, vacsorák egyeztetéséről, a kedves rajzfilmeket is megszakító, költekezésre buzdító tévéreklámokról, a bevásárlóközpontok szokottnál zsúfoltabb parkolóiban halomba rakott fenyőfákról, a tülekedő emberekről, a ...
Zsúfolt hét van mögöttem. Néhány nap leforgása alatt annyi minden történt, hogy alig győztem kapkodni a fejem. Ünneplés ünneplést követett, jutott szeretet és ajándék, de nélkülem semmi sem ment. Kellettem a konspirációhoz, sőt, sutyorogtak rólam is.
Hétfőn rögtön titoktartást fogadtam apának. Mancsot emelve esküdtem, hogy hallgatok az elrejtett növényről. Véletlenül se árulom el anyának, hogy a sétából hazafelé névnapjára megvettük a kedvenc ...
Próbára tettem anyát és apát. Akaratlanul izzasztottam meg őket, a legkevésbé sem szolgáltak rá a napokig tartó idegeskedésre, az álmatlan éjszakákra, a kényszerű utazásokra, a hosszas sorban állásra a szűkös és zsúfolt kórházi váróban. Az ürömben az egyetlen öröm, hogy remekül vizsgáztak. A válság bizonyított, megerősített abban, amit addig is tudtam... Szeretnek.
A lakodalmas és a murányi kutya párban se léphet pályára velem. Nevezettekről ...
A pulykának a tengerentúli elnöki gesztust utánozva megkegyelmeztünk, csütörtök este termetes grillcsirke foglalta el a tepsit a sütőnkben. Tisztes távolból lestem a tűzhely üvegezett ajtaján keresztül, amint a madár bőre lassan pirul a forróságtól, és összefutott a számban a nyál. Hálát adtam a látványért, és azt hiszem, bár ez a legkevésbé sem Amerika, évente egyszer nekünk se árthat egy kis hálaadás.
Vacsoráig jutott időm visszatekinteni az ...
Megértük ezt is, néhány napra szerepet cseréltem apával. Rendszerint ő vigyáz rám, ám a héten nekem kellett mellette silbakolnom. Sok dolgom nem akadt, póráz, hám és jutalomfalat nélkül elbírtam vele. Jól viselkedett, a teendőim arra szorítkoztak, hogy az oldalához bújjak a kanapén, a takaró alatt, és óvjam az álmát. Meggyógyítsam a kisugárzásommal.
A pasik rossz betegek. Számtalanszor hallottam már anyától, mennyire nehéz velük. Megfáznak, és ...
Egyszeri és megismételhetetlen vagyok. Itthon így mondják, mégis gyakran rágódunk, vajon elég-e egy belőlem? Keressenek mellém esetleg dublőrt, aki a megszólalásig hasonlít rám? Akivel elválaszthatatlanok lennénk, mindenhova együtt mennénk, tanulnánk, ennénk, aludnánk? Komoly dilemma ez anyáéknak és nekem, mert akárhogy sorakoztatjuk a különféle érveket, a végén mindig ugyanoda lyukadunk ki.
Időmet javarészt apával töltöm. Szeretek hozzábújni, ...
A cukorkát nem szeretem, jelmezem nincs, és felénk különben sem szokás Halloween estéjén boszorkánynak, vámpírnak, farkasembernek, esetleg varázslónak öltözve kicsöngetni a szomszédokat. Frászt is kapnának, így az ajtóban kunyerálás élményét szerdán könnyű szívvel hagytam másoknak. A sötétedés előtti séta és a tóparti „tökös mulatság” után inkább itthon maradtam apával lámpást faragni. Engedtem, hogy segítsen, és míg dolgoztunk, ...
Összezavarodtam. Senki sem szólt, hogy ez a vasárnap most más lesz, az éjszaka kellős közepén megszakad az idő folyása, és percek tucatjai peregnek le újra. Átaludtam a jelenséget, pedig ha tudok róla, megpróbálok hajnalig virrasztani, hogy kétszer élhessem meg ugyanazt az órát. Vagy legalább felkészülök, hogy a különös esemény következményei ne érjenek váratlanul.
Szombaton még minden a helyén volt, az életem a megszokott kerékvágásban haladt. ...
Kész, vége, itt van. Napok óta minden reggel látom a nyomait a kertben, és ma betolta a lábát az ajtórésbe is. Anyáék ismerik régről, és szerintük ez csak a kezdet, a foga fehérjét később mutatja majd ki. Sokáig keménykedik még velünk, és esélyünk sincs elkergetni. A legtöbb, amit tehetünk, hogy szembenézünk vele. A lakásba nem engedjük be, ha pedig kint akad dolgunk, összehúzzuk magunkon a kabátot és bátran beleszagolunk a leheletébe, álljuk a ...
Teljes az illúzió, akik először látnak minket egymásnak esni, joggal hihetik, nálunk nincs pardon, a tacskóviadal vérre megy. Tudjátok, szemet szemért, fogat fogért, üsd, vágd, rúgj, harapj, karmolj. Fel ne add, ha a földre kerülsz, bújj ki a legszorosabb fogásból is, ugorj talpra, támadj vissza, csináld, ahogy a plüssnyúllal otthon gyakoroltad.
Így játszunk mi, és higgyétek el, jó móka. Szeretetből bárhol és bármikor kaphatók vagyunk egy bunyóra, ...
