Leugrottunk a Velencei Karneválra. Na, nem a lagúnáiról és gondoláiról híres Velencébe, az itáliai utazgatás szóba sem került. A Dózse-palotát, vele a Sóhajok hídját átengedtük a turistáknak, az andalgó szerelmeseknek, maszkos mulatságot szombaton helyben is találtunk. Az ősz óta gyakorolt jelmezes parádézáshoz tökéletesen megfelelt a farsangi buli Velencén, a tóparti fövenyen kígyózó korzón, ahol a Télboszorka elégetésére készültek.
Rutinos ...
Szomorkás hangulatú múltidézéssel indult a hét. Éppen két évvel ezelőtt, így február derekán búcsúzott el a földi léttől elődöm, Szamóca. Fájdalmas elválás volt, anyáék még most is könnyezve emlegetik a napot, amikor a türelmes, barátságos, szófogadó spániel örökre lehunyta a szemét a kórházban. Déltájban járt az idő, és miközben az emberek ebédelni rohantak, apa a kisállathamvasztók telepe felé fordította a kormányt.
Negyven perc ...
Homlokán szarvakat visel, ábrázata ijesztő, tekintetéből sugárzik a rosszindulatú rafinéria, kacagása vérfagyasztó, farka vége villás, patái kilógnak a ruhája alól, és amerre megfordul, kénkőszagot áraszt. Lucifernek alighanem profi jelmezbe kell bújnia, és az alapos smink sem árt, ha Cerberust, az alvilág kapuját őrző háromfejű, fekete kutyát pórázra csatolva, feltűnés nélkül meg akarja mozgatni a lábait az utcán. A flaszteren, ahol az igazi gonoszok ...
Butaság, de adok a medvék véleményére, és szerintük most aztán nyakunkon a tavasz. A veszedelmes jószágokat meteorológiai kérdésekben megbízhatatlanabbnak tartják a képzett időjósoknál, tegnap, ahogy február másodikán évről évre, mégis mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, mit jövendölnek az árnyékukból. Marad, vagy megy a tél? Kíváncsi voltam én is, és megfordult a fejemben, milyen jó lenne meglesni a mackókat, amikor az alvástól bódultan ...
Két esztendeje élünk együtt, és nagyon szeretem. Télen megint felszedett jó néhány dekát, ám most is eleven a bensőmben az első találkozásunkkor fellobbanó érzés. Ha megpillantom, a szívem hevesebben kalapál, és elfog az izgalom. Kackiás bajusza lenyűgöz, tekintetével megbabonáz, kecses mozdulataitól elvesztem a fejem, és görcsbe rándul a gyomrom, amint vacsora után éjszakai kalandra indul.
Cinimini a cicám, és remélem, cserébe ő a kutyájának tart. ...
Micimackó a példaképem. Felesleges figyelmeztetnetek, tudom, hogy ő medve, míg én kutya vagyok, ebben a kérdésben érdektelen az eltérő származásunk. Kizárólag a mesekönyve számít. A seregnyi kiadást megért remekmű, aminek hála, a mézimádó bocs alakját gyerek és felnőtt egyaránt ismeri. Történetei bolygónk legtávolibb szegletében is mosolyt csalnak az olvasók arcára, és megajándékozták kedvencemet a halhatatlansággal.
Nincsenek illúzióim, a ...
Kutyaisten igenis létezik. Semmi szentségtörő eltévelyedés, anyának meggyőződése, hogy valahol kell lennie valakinek, aki vigyáz az ugatós négylábúakra. Kicsikre, nagyokra, pedigrésekre, vegyes kapcsolatból születőkre, szerető családban élőkre, kocsiból kirakottakra, utcán csavargókra, menhelyen tengődőkre. Egyengeti az útjukat, még ha ez nem is mindig látszik, hogy aztán, amikor az életük végére érnek és angyallá válnak, nála biztonságra leljenek.
Szilveszterkor kihagytak a pezsgőzésből, mégis úgy csináltam, mint a nagyok. Éjfél után néhány perccel követtem anyáék példáját, lefeküdtem, és a meleg takaró alatt sorra vettem az újévi fogadalmaimat. Az odakintről beszűrődő, távoli petárdadurrogás közepette a szívemhez emelt manccsal esküdtem, hogy hű leszek a vállalásaimhoz, és mert egyik sem titkos, most elárulom, mire készülök idén.
Először is, ördögfióka maradok. Jottányit se ...
Aggódom. A karácsony elmúlt, az áhítat elillant, és noha a feldíszített fenyők még állnak, a szeretet ünnepe átadja a helyét az óév búcsúztatásának, az új esztendő köszöntésének. Szilveszter a küszöbön toporog az estével, amikor az emberek hirtelen megvadulnak.
Hétfőn ránk virrad az év utolsó napja, felélednek a babonák, és aki addig nem tette, fejvesztve rohan a boltokba szerencsehozó élelmiszereket vásárolni… Anya a lencsére és a ...
Tüneményesnek nevezett, és a fülembe súgta, hogy szeret. Szombat este apa hosszasan babusgatott, a kanapén ülve a karjaiba zárt, puszit lehelt a homlokomra, gyöngéden simogatta a fejem, és óvatosan igazgatta a puha takarót, amibe korábban bebugyolált. Magához ölelt, mintha soha nem akarna elereszteni, és noha jócskán karácsony előtt jártunk, megajándékozott.
Olyasmit kaptam, amit a kutyák évezredek óta önzetlenül adnak legjobb barátjuknak, az embernek. ...
