Kétségbeesetten menekült, szinte száguldott a betonon, a puszta szerencsén múlt, hogy nem gázolták el, taposták laposra. A robogó kerékpárok, a ténfergő gyalogosok láttán a fal tövéhez simult, ám a lődörgők kiszúrták, bottal piszkálták, visszalökdösték a placcra. Bármerre nézett, gyanakvó, haragos tekintetekbe ütközött, bizonyosnak tűnt, hogy percei meg vannak számlálva.
- Kígyó! Kígyó! – a zajos sivalkodásra figyeltünk fel apával. ...
Nincs mese, kikészültem. A lázam felszökött, reszkettem akár a kocsonya, csikart a pocakom, gyötört a hasmars, és a róka gyakorta látogatott. Legszívesebben átaludtam volna a hetet, és bevallom, eljátszadoztam a gondolattal, hogy beteget jelentek. Feltételeztem, mindenki megérti majd, ha most vasárnap kivételesen nincs mese... Aztán győzött a lelkiismeretem.
Nincs mese, az élet megy tovább. Mesének igenis lennie kell, a gyengélkedés nem kifogás. A fontos az, ...
Csodabogár az apukám, és halkan mesélek, mert pihen. Kimerítő időszakon van túl, ám vasárnap kora este kiült a teraszra, levágott néhány szelet sajtot, bort töltött, és a lenyugvó nap felhőkön átszűrődő fényében sugárzást gyűjt magába. Éppen úgy, ahogy az igazi, a Tigrisekkel kergetőző Csodabogár csinálta réges-régen, egy forró nyári délután, a clermonti bankrablás szusszanásnyi szünetében.
– Woof, woof, woof! – kettejükben közös, hogy ...
Példátlan gazdagság szakadt a nyakunkba az utóbbi hetekben. A májusi eső legalábbis állítólag aranyat ér, és mert annyi jutott belőle, ha literekben mérnénk a vagyonosodást, dúskálhatnánk a földi javakban. Áprilistól hosszabb-rövidebb megszakításokkal ömlött, velőscsont-halmok helyett mégis a sárban gázoltam. A ritka kivételektől eltekintve vizes tappancsokkal ültem kocsiba, és készséggel lemondok az égből hulló áldásról, hogy cserébe sétálhassak a ...
Levelet kaptunk a Dunántúlról és anya kérésére küldtek fényképet is. Ránézésre az utóbbi olyasmi, mint azok a fotók, amelyek alapján a hatóság a renitens sofőröket bírságolja, és kétségtelenül mi vagyunk rajta Fülöppel, az új barátommal. Semmi extra, lakott területen ötven helyett hetven. Egyedül a harmincezres csekk maradt le, mert hát a piros Wrangler terepjárót végül csak statikus tesztnek vetettük alá Balatonföldváron.
Kipróbálhattuk volna, ...
Fokozódik a kétkedés körülöttem. Korábban azt reméltem, előbb-utóbb kinövöm a csodálkozó pillantásokat és senki sem ámuldozik majd az éveim számának hallatán, az idő múlásával azonban a helyzet egyre rosszabbodik. Minél többet vallok be, annál kevésbé hisznek nekem, és még most, a gyermeknapon is kölyöknek néztek, palacsintával csábítgattak.
– Két és fél… Már két és fél esztendős… – apa szomorkásan válaszol, ha valaki a korom iránt ...
Ernőt gyorsan megszerettem, örökre a szívembe zártam. Ő az én hős lovagom, aki kiparancsolta a fürdőszobánkból a mesebeli sárkányt utánzó, de lángok helyett inkább gőzölgő zuhannyal támadó vízköpőt. Birokra kelt a veszedelemmel, amely eltántorította anyát a velencei tacskó találkozót követően esedékes fürdetésemtől, és diadalmaskodott.
A szörny lesben állt a sarokban múlt vasárnap. Megvárta, hogy a fajtám béliek vidám bulijából hazatérve ...
Az Angyalok Kertje fürdött a fényben, a felhők visszatartották előzőleg szüntelenül hulló könnyeiket, a fák üde, zöld lombkoronája sejtelmesen susogott a gyenge szélben, és szerdán a madarak valahogy másképp énekeltek. Gyönyörű nap virradt ránk, ám én végigsírtam a ceremóniát Farkasréten. A ravatalnál, ahol különleges engedéllyel kaptam helyet, hogy a családdal és az ismerősökkel közösen elbúcsúzhassak nagyanyótól.
Nagymamám váratlanul ...
Találkoztam néhány olvasómmal, tűzoltóautóra másztam, ördögpatront durrogtattam a gyerekekkel, és lábatlankodtam főzőversenyen. Két majálison fordultam meg szerdán, és valóságos „cel-ebnek” éreztem magam. A fülipuszijaimért sorba, a simogatásomhoz körbe álltak a rajongóim, mancsnyomomat otthagytam mindenütt, és mert seregnyien megszeretgettek, anyák napja előtt csordultig tölthettem a szívem boldogsággal.
- Hát nem tudod! Ő Panka – mutatott be ...
Bakancsom nincs, a térképhez és a tájolóhoz kicsit se konyítok, a héten mégis nekivágtam a rengetegnek. Az erdő körülöleli Nadapot, a falucskát, ahol lakom, a fák birodalma a kapunktól néhány macskaugrásnyira, a híres szintezési ősjegy szomszédságában kezdődik. Meglehetősen közel, így miután meggyőződtem róla, hogy a kulacsomat nem nekem kell cipelnem, könnyű sétára készülve bújtam új, tölgymintás hámomba.
Titkon azt reméltem, ha szerencsém ...
