Gumipapucsa hangosan kaffogott, ahogy a kerítés mellett téblábolt. A szomszéd bácsi fújtatott a déli forróságban, de eltökélten keresgélt. A telekhatáron kifeszített dróthálót szinte fallá változtató vadszőlő indái tiltakoztak, amikor botjával újra és újra beszúrt közéjük. Valahogy úgy, mintha utat próbálna törni magának. Panka mégis rejtve maradt az öreg kutató tekintete elől. Csak néhány méterre napozott saját kertjükben, és most kelletlenül ...
Hajnal óta kereste Picit, mindhiába. Pirkadt, amikor Tünde elindult, hogy nyomára akadjon az apró szökevénynek, és lejárta a lábát, mire nyitottak a környékbeli boltok. Akit tudott, mindenkit megkérdezett Gárdonyban. A szomszédokat, a postást, a nádas mellett ücsörgő horgászokat, az ismerős közértest. A benzinkutasok is sajnálkozva rázták a fejüket. A fehér középuszkár ajtónyitáskor lógott ki a lakásból, átvágott a kerten, kilépett a kerítésen ...
Különleges nap a mai. Számomra az, mert köszönetet mondhattam a sok törődésért, szeretetért, odafigyelésért annak, aki, mióta hazaköltöztem, egyetlen napra sem hagyott magamra. Aki szinte minden idejét nekem szenteli, szó szerint a tenyerén hordoz, etet, itat, öltöztet, vigyáz rám, naponta kétszer elvisz sétálni, mindenkinek bemutat, gondoskodik róla, hogy a leglehetetlenebb helyekre is bejussak, és ha kell, takarít utánam. Az embernek, aki nélkül nem lenne ...
Bőrig áztunk. Szeretek apával sétálni, ma reggel mégis kihagyhattuk volna. Ha veszi a fáradságot, és indulás előtt beleszagol a levegőbe, megússzuk, nem kell végighajszolnia a szokásos útvonalunkon. Szép időben mindig kényelmesen bandukolunk. Most viszont? Áhhh! Már akkor az eső illatát hozta a szél, amikor kiszálltunk a kocsiból, de próbálhattam én szólni. Annyira el volt foglalva, hogy észre sem vette. A Bence-hegy felett tornyosuló felhők se tűntek fel ...
Kiállítást hozott a hétvége Agárdon. Higgyétek el, az égvilágon semmi rosszat nem csináltam, senkit sem gáncsoltam el vagy szereltem szabálytalanul, a szombati esőnap után vasárnap mégse úsztam meg. Ez bizony kiállítás volt a javából. Tagadhatnám, de minek? Rengetegen perzselődtünk a szabadstrandon, úgyhogy sokan látták, tanúkból nincs hiány. Igaz, mindenki az árnyékot kereste. Akadtak, akik a napernyőjük fedezékéből, mások az előző nap is ...
Démonok márpedig vannak! Ha valamiben, hát akkor ebben Panka biztos volt. Hiszen hányszor megleste, ahogy az áttetsző jelenések hangtalanul lebegnek a konyhából az udvarra nyíló, kétszárnyú, üvegezett ajtóban, vagy a nappali ablakában. Érezte, szomorú, hogy a bizalmatlanság máris befészkelte magát gyermeki szívébe. De mit tehetne? Saját két szemének mégiscsak jobban hisz, mint anyának, vagy apának, akik szerint démonok nem léteznek, és akik szemüveg ...
Kattant vagyok. Mindenki mondja, hogy könnyedén elnyerhetném az „Év Takarítója” címet, de ha lenne is ilyen, akkor sem pályáznám meg. Az olyan földi hívságok, mint a díjak, a kitüntetések, nem érdekelnek. Hidegen hagy, milyen jól mutatna a falon egy-egy bekeretezett oklevél, vagy a polcon néhány serleg. Csupa porfogó.
Hiába próbáltak rábeszélni a nevezésre, szépségversenyen is csak nézőként fordultam meg. Mert mindig azt csinálom, amihez kedvem van, ...
Örökre gyerek maradok. Na nem mintha vasárnap akkora buli lett volna a gyermeknap, hogy az élmény visszatartson, és sose akarjak felnőni. Egyszerűen csak koromhoz képest pici vagyok, és ezért mindenütt gyereknek néznek. Mindegy, milyen komolyan viselkedem, mindenki a cuki kislányt látja bennem, és eszerint is bánnak velem. Gügyögnek, udvarolnak, próbálnak megsimogatni, ölbe venni, szeretgetni. Megesik, hogy cukorkával, csokival, vagy valami hasonló édességgel ...
Órát lehet hozzám igazítani. Legszebb álmomból ébredve is mindig pontosan tudom, mennyi az idő. Önhibámból szinte soha nem maradok le semmiről. Legfeljebb ha valami éjszakai program annyira későre csúszik, hogy képtelen vagyok kivárni, és bealszom. De az ilyesmi kivétel, az időérzékemhez nincs semmi köze. Gyorsan leszögezem, mielőtt valaki meggyanúsítana: nem, nem csalok. Egyszerűen csak tudom, minek mikor jön el az ideje. Pedig még órám sincs. Se zseb, se ...
Szmötyi a szomszédba költözött. Ha nem szólnak, észre sem veszem, ahogy becuccolt. Pedig egy csendes estén érkezett. Nem volt se ováció, se hangzavar, csomagokat cipelő, egymást túlkiabáló emberek. Egyszerűen csak ott volt.
Helyes fiú. Elgondolkodó, kicsit talán félszeg. Valami szomorúság bujkál a szemében. Láttam, mert a bemutatkozáson már túl vagyunk. Tényleg csak a kötelező udvariasság. Egy kurta biccentés, köszönésféle mormogás, és annyi. Hja! ...
