Kiállítást hozott a hétvége Agárdon. Higgyétek el, az égvilágon semmi rosszat nem csináltam, senkit sem gáncsoltam el vagy szereltem szabálytalanul, a szombati esőnap után vasárnap mégse úsztam meg. Ez bizony kiállítás volt a javából. Tagadhatnám, de minek? Rengetegen perzselődtünk a szabadstrandon, úgyhogy sokan látták, tanúkból nincs hiány. Igaz, mindenki az árnyékot kereste. Akadtak, akik a napernyőjük fedezékéből, mások az előző nap is ...
Démonok márpedig vannak! Ha valamiben, hát akkor ebben Panka biztos volt. Hiszen hányszor megleste, ahogy az áttetsző jelenések hangtalanul lebegnek a konyhából az udvarra nyíló, kétszárnyú, üvegezett ajtóban, vagy a nappali ablakában. Érezte, szomorú, hogy a bizalmatlanság máris befészkelte magát gyermeki szívébe. De mit tehetne? Saját két szemének mégiscsak jobban hisz, mint anyának, vagy apának, akik szerint démonok nem léteznek, és akik szemüveg ...
Kattant vagyok. Mindenki mondja, hogy könnyedén elnyerhetném az „Év Takarítója” címet, de ha lenne is ilyen, akkor sem pályáznám meg. Az olyan földi hívságok, mint a díjak, a kitüntetések, nem érdekelnek. Hidegen hagy, milyen jól mutatna a falon egy-egy bekeretezett oklevél, vagy a polcon néhány serleg. Csupa porfogó.
Hiába próbáltak rábeszélni a nevezésre, szépségversenyen is csak nézőként fordultam meg. Mert mindig azt csinálom, amihez kedvem van, ...
Örökre gyerek maradok. Na nem mintha vasárnap akkora buli lett volna a gyermeknap, hogy az élmény visszatartson, és sose akarjak felnőni. Egyszerűen csak koromhoz képest pici vagyok, és ezért mindenütt gyereknek néznek. Mindegy, milyen komolyan viselkedem, mindenki a cuki kislányt látja bennem, és eszerint is bánnak velem. Gügyögnek, udvarolnak, próbálnak megsimogatni, ölbe venni, szeretgetni. Megesik, hogy cukorkával, csokival, vagy valami hasonló édességgel ...
Órát lehet hozzám igazítani. Legszebb álmomból ébredve is mindig pontosan tudom, mennyi az idő. Önhibámból szinte soha nem maradok le semmiről. Legfeljebb ha valami éjszakai program annyira későre csúszik, hogy képtelen vagyok kivárni, és bealszom. De az ilyesmi kivétel, az időérzékemhez nincs semmi köze. Gyorsan leszögezem, mielőtt valaki meggyanúsítana: nem, nem csalok. Egyszerűen csak tudom, minek mikor jön el az ideje. Pedig még órám sincs. Se zseb, se ...
Szmötyi a szomszédba költözött. Ha nem szólnak, észre sem veszem, ahogy becuccolt. Pedig egy csendes estén érkezett. Nem volt se ováció, se hangzavar, csomagokat cipelő, egymást túlkiabáló emberek. Egyszerűen csak ott volt.
Helyes fiú. Elgondolkodó, kicsit talán félszeg. Valami szomorúság bujkál a szemében. Láttam, mert a bemutatkozáson már túl vagyunk. Tényleg csak a kötelező udvariasság. Egy kurta biccentés, köszönésféle mormogás, és annyi. Hja! ...
Ijesztő volt a sötét napszemüvegében. Az idegen hatalmas autójával leparkolt a kapu előtt, kiszállt, és ellentmondást nem tűrve jött be a lakásba. Leült velem szemben, és a telefonjával levideózott. Úgy éreztem, kifejezetten tetszik neki, hogy tiltakozom, járatom a számat, kiabálok, mégsem tehetek semmit. Az van, amit ő akar. Csak reménykedtem, hogy nem lesz baj.
Rám nevetett, miközben anyával és apával rólam beszélt. Mit és mennyit eszem, engedelmes, ...
Túl vagyunk rajta, tudom, de aznap inkább vele foglalkoztam. Arra gondoltam, fontosabb ez a kis odafigyelés, mint hogy kapkodva leírjam mindazt, ami eszembe jut, és talán nem nehezteltek majd, ha csak kicsit később mesélem el, mi járt a fejemben. Hiszen nektek igazán felesleges magyaráznom, mennyire nehéz utólag jóvátenni, ha mindenféle kifogásokra hivatkozva anyák napján nem anyára koncentrálok.
Anya csak egy van. Apa szokta ezt mondogatni, amikor magába zárkózva, ...
Egycsapásra megváltozott a munkához való viszonyom. Elég volt egyetlen május 1-e, és máris máshogy állok az egészhez. Néhány napja még gyanakodva billentettem volna félre a fejem, ha valaki arról beszél nekem, hogy dolgozzak, netán ünnepeljem a munkát. Mert mit lehet azon ünnepelni? Azt, hogy valamit meg kell csinálni? Ha kell, akkor már régen rossz. Vagy azt, hogy van? Utóbbi valahogy jobban hangzik, de hová is vezetne, ha erre hivatkozva mindenki bulit rendezne. ...
Képzeljétek, sajtótájékoztatón voltam! Teljesen igazin. Voltak kamerák, mikrofonok, meg minden. És ha már, hát bele is ugattam. Igen, szó szerint. Komoly témákról folyt a szó, ment a vetítés, és mindenki feszülten figyelt, amikor megláttam valakit. Mindegy kit, a lényeg, hogy nem tetszett a képe, úgyhogy jó hangosan beszóltam. Utólag is elnézést kérek mindenkitől, akit megzavartam, igazán nem szokásom az ilyesmi, de egyszerűen képtelen voltam megállni. ...
