Lediplomáztam! Még mindig alig hiszem el, hogy sikerült. A reggeli ébredéskor olyan meseszerűnek tetszett a gondolat, hogy megrémültem, talán a diplomaosztót is csak álmodtam. Azt, ahogy ott állok a napsütésben, a levegőt betölti a frissen nyírt fű illata, elmélyülten tanulmányozom az előttem cipekedő hangyákat, és akkor egyszeriben kiszólítanak. Megilletődötten előre tipegek, átveszem az oklevelet, lepacsizok, és míg szól a taps, torkomban dobogó szívvel ...
Gazsi bácsit, a sokat látott táborvezetőt kevés dologgal lehetett meglepni. Utóbb mégis úgy mesélte, a szívéhez kapott, amikor egy kanálnyi gulyást a szájában forgatva elmerengett, és önkéntelenül beleolvasott az asztalon előtte fekvő üdvözlőlap ákombákom betűkkel írt szövegébe. Igazán nem volt szokása az ilyesmi, ám mert a táborozó kislány képeslapja a postázásra váró levelekből összerakott kupac tetején hevert, ebéd közben valahogy megakadt a ...
Hogy milyen az a „pankáció”? Hát olyan... Pont olyan, mint az a másik, hasonló nevű dolog a tévében. A pankráció, amikor az ordító közönség legnagyobb örömére tetovált, jelmezes, kigyúrt emberek gyepálják egymást a kötelek között a szorítóban. A különbség csak egy betű, meg annyi, hogy itt én támadok, senki sem duci, és hiányoznak a tetkók, sőt a jelmezek is. Az eredmény ellenben ugyanaz. Hangzavar, küzdelem, balhé.
A küzdőtér az egész ...
Bejövök a nagyon rövid hajúaknak. Ott van mindjárt apa, akit minden reggel homlokon csókolok. Annyira megszokta, hogy ha elmaradna a puszizkodás, dolgozni sem tudna. Egyszerűen nem jönne az ihlet. Két hete Zánkán Bergendy Pista bácsi hívott meg rétesezni, most pedig Borsi Gergő, aki igazi autóversenyző, csábított el egy gyorskörre a puccos kocsijával.
Autós műsor forgatásán voltunk anyával, és arra gondoltam, ha már úgyis kimentünk a vezetéstechnikai ...
Sissi megérkezett, beköltözött, és mindenkit levett a lábáról. Az etikettről nem hallott, és pukedlizni se tudott, Ani mégis az első pillanatban elolvadt a gyönyörűségtől. Anya nénikéje nehezen tette túl magát a délbudai palotájukban majd másfél évtizedig uralkodó Csaszi elvesztésén, és most boldogan szorította magához a kis fekete hercegnőt. Még Milán szíve is meglágyult. A fogadott nagybácsi nem az az ember, akit holmi tündérmesékkel le lehet venni ...
Megszállottak lepték el Zánkát szombaton. Akár a tiszavirág, egyetlen napig rajzottak, de ezt az egyet alaposan kihasználták. Tele volt velük minden. Hemzsegtek a Balatoni úton, és az egyébként csendes településen mindenütt hallattak magukról. A legsúlyosabb helyzet mégis a néhai úttörő-, ma Erzsébet-tábor területén alakult ki. Több ezer megszállott és másfélezer autó, a kevés kivételtől eltekintve mind Alfa Romeo, zsúfolódott össze az ifjúsági strand ...
Pakkot kaptam. Lerakták a nappali közepén, és a hatalmas doboz sokáig csak feküdt a padlón. Senki se mondta, hogy az enyém. Hogy nekem hozták. Az érkezésekor érzett izgalmam is hamar elszállt. Jó, persze, alaposan körbeszaglásztam, ha már olyan nehezen cipelték be, de biztosra vettem, hogy nem játék, vagy valami finomság lapul benne. Felismerem az ilyet. Máskor is hoznak csomagokat, amiket, ha apa kibont, utána sokáig nem lehet hozzászólni. Amikből a fogai között ...
Gumipapucsa hangosan kaffogott, ahogy a kerítés mellett téblábolt. A szomszéd bácsi fújtatott a déli forróságban, de eltökélten keresgélt. A telekhatáron kifeszített dróthálót szinte fallá változtató vadszőlő indái tiltakoztak, amikor botjával újra és újra beszúrt közéjük. Valahogy úgy, mintha utat próbálna törni magának. Panka mégis rejtve maradt az öreg kutató tekintete elől. Csak néhány méterre napozott saját kertjükben, és most kelletlenül ...
Hajnal óta kereste Picit, mindhiába. Pirkadt, amikor Tünde elindult, hogy nyomára akadjon az apró szökevénynek, és lejárta a lábát, mire nyitottak a környékbeli boltok. Akit tudott, mindenkit megkérdezett Gárdonyban. A szomszédokat, a postást, a nádas mellett ücsörgő horgászokat, az ismerős közértest. A benzinkutasok is sajnálkozva rázták a fejüket. A fehér középuszkár ajtónyitáskor lógott ki a lakásból, átvágott a kerten, kilépett a kerítésen ...
Különleges nap a mai. Számomra az, mert köszönetet mondhattam a sok törődésért, szeretetért, odafigyelésért annak, aki, mióta hazaköltöztem, egyetlen napra sem hagyott magamra. Aki szinte minden idejét nekem szenteli, szó szerint a tenyerén hordoz, etet, itat, öltöztet, vigyáz rám, naponta kétszer elvisz sétálni, mindenkinek bemutat, gondoskodik róla, hogy a leglehetetlenebb helyekre is bejussak, és ha kell, takarít utánam. Az embernek, aki nélkül nem lenne ...
