Ölelésében észrevétlenül repül az idő, lehetségesnek tetszik a lehetetlen. Varázslata kiragad a valóságból, teret enged a könnyű szárnyakon érkező csodálatos álmoknak, szélesre tárja a kaput a képzelet tréfás játéka előtt. Leereszkedő sötét palástjába burkolózva rendszerint önfeledten húzom a lóbőrt, a pénteket mégis éberen fogadtam, az alvás világnapja tiszteletére számba vettem, hányféle pózban hortyogok éjszakánként.
Jellememről, ...
Csontjaimban érzem, közel járnak. Öles léptekkel, sietős eltökéltséggel róják útjukat, viseltes bocskoruk talpa alatt recsegve hasad szilánkokra a makacs éjszakai hidegben befagyott pocsolyák jege. Hatalmas posztózsákot cipelő görnyedt alakjuk hamarosan feltűnik a pirkadatkor bíborfényben fürdő határban, jöttükre felébred a természet, ünnepel a világ. Néhányat alszunk, és mindhárman itt lesznek, meghozza a meleget Sándor, József, Benedek.
Megértem ...
Pont olyan lesz, mint bármelyik másik. A mai békés este után a holnap túl hamar felsejlő hajnallal, a korai kelés nyűgével, kapkodós készülődéssel kecsegtet. Vár a sietős reggeli, a didergős tóparti séta, a telefon türelmetlen csörgése, a kimerítő munkában szünetet parancsoló, húzódozva érkező alkony ígérete. Velük jön a temérdek rohanás, morgásra érdemes bosszúság, no meg az unalmasan szürke hétfőt csajos mulatsággá varázsoló nőnap öröme.
Magához hív, nevemen szólít, a kaland örömével kecsegtet. Bűvös suttogása megbabonáz, kimondatlan szavai mintha távoli őseim üzenetét visszhangoznák. A viharos éjszakákon dalát fütyüli a kéményben a szél, árnyai a hold sápadt fényében ajtónkig lopódznak. Körülvesz, féltőn átölel, óvja lépteim, illatával irányt mutat. Emlékeztet, hogy szegről-végről hozzá, a szerdán világnapját ünneplő rejtelmes vadvilághoz tartozom.
Lakói a barátaim. ...
Nagyapó, ha itt lennél velem, te megmondanád... Véletlenül se hagynál kétségek között, simogatnád a kobakomat, ahogy apának kisfiú korában, türelmesen tanítgatnál, tréfálkoznál. Mesélnél az évszakok körforgásáról, a tikkasztó nyárról, a színpompás őszről, a havas télről, a virágos tavaszról. Mint az arra leghivatottabb megsúgnád, meddig komiszkodik a zimankó, hányat kell aludnunk a gólyák, a fecskék érkezéséig, mivel bátorítsam kikeletet váró ...
Csordultig tele a szívem boldogsággal, lelkem felhőtlen bizakodással. Gesztenyebarna szemeim ragyognak az életörömtől, tekintetemből árad a gyermeki ártatlanság, az őszinte jóindulat. Valósággal iszom a kedves szavakat, lubickolok a dicséretekben, elalélok a gyengéd simogatástól, az ajándékokkal farkcsóválva szaladok a kuckómba. Gondolataimban fel sem bukkan a szerelem, ám fontos érzéseim csokorba szedésére jobb alkalmat aligha találhatnék a Valentin-napnál.
...
Korán nyitunk, későn zárunk, a vendégek pirkadattól sötétedésig jöhetnek-mehetnek. Asztalfoglalás nincs, a kiszolgálás folyamatos, a menü választható, a fogyasztás ingyenes. Nálunk kosztol az egész környék, a betérők tömik a begyüket, jóízűen esznek, isznak. Alkoholt nem tartunk, a kert mégis hangos az elégedett társaság vidám dalolászásától, aki pedig akar, bekvártélyozhat éjszakára is… Októberben rendeztük be az udvaron a madárbüfét, és ...
Duzzogva ébredezik, fejét a takaróba fúrja, kétségbeesetten kapaszkodik álmai lassan foszladozó szövetébe. Semmi kedve felkelni, kibújni a melegből, lekászálódni a kényelmes priccsről, úgy képzelem, szívesen durmolna tovább, de a kötelesség nagy úr. Odakint várják jóslatát, és meg kell üzennie barátjának, Philnek is a messzi Punxsutawneyba, mit súgjon gazdái fülébe a közelgő mormota-napi ünnepségen… Rövid, netán hosszú télre számít Balu, a ...
Peckesen lépked, éber tekintettel kémleli a kertet a góré létrájáról. Figyelmét lehetetlen kijátszani, a szokatlan neszekre, a betolakodók mocorgásra rögvest felszegi a fejét. A rosszban sántikálók reszkethetnek, csőre hegyes, karmai élesek, sarkantyúja kettéhasítja a napsugarakat is. Jaj a sompolygóknak, riadót jelző kiáltásaira félelmetes labradorok indulnak járőrbe. Szorgos és dolgos, eljött az ideje, hogy végre lefessem alakját, meséljek a kerítés ...
Ujjaim közt szúrós jéglabdácskák, pocakomon utálatos sár. A kemény testedzéstől megtépázott lelkesedéssel, dideregve caplattam az emelkedőkön, ereszkedtem a lejtőkön, kerülgettem a befagyott pocsolyákat. Fáradtan szedtem elnehezült lábaimat, számoltam a métereket, korgó gyomromat hallgatva tányérkámban illatozó finomságokról ábrándoztam. Erőt adott, hogy hamarosan hazaérünk, és puha kuckómban heverészve mesélhetek a csodás kirándulásról a téli ...
